Második leghosszabb napunk Quba-ba és onnan Lazába vezetett, a Kaukázusi hegyekbe. Sokat tanakodtunk, hogy az UNESCO-s Khinalug településre menjünk-e, ami Azerbajdzsán egyik legmagasabban fekvő és legelszigeteltebb falva, kb. 2300 méteren, mélyen a Nagy-Kaukázus hegyei között. A falut a világ egyik legrégebb óta lakott településeként tartják számon, és a lakói egyedi, máshol nem beszélt nyelvet használnak – a khinalugi nyelvet –, ami a kaukázusi nyelvcsalád egyik ritka ága. A helyiek főként pásztorkodásból élnek és elképesztő a panoráma a magasból. Mindezek nagyon vonzóan hangzanak, de végül Laza mellett döntöttünk, mert Quba-ig kb. 3 óra az út, onnan Laza 1 óra, Khinalug pedig másfél, ami azt jelenti, hogy csak odajutni 4,5 óra lenne. Igaz, Laza nem dicsekedhet olyan történelmi múlttal, mint Khinalug, de a hegyeket itt is megkaptuk (igaz „csak” 1850 méteren) és könnyű volt a megközelítése.
Na de ne szaladjunk ennyire előre, mert Quba és Baku között kb. félúton megálltunk a Beshbarmak hegynél. A hosszú nap miatt korán kellett kellnünk (ja, mi meg pont elaludtunk, de 10 perc alatt puccba vágtuk magunkat 🙂 ), így a megérkezésünkkor még hideg és ködös volt az idő. A különleges formájú hegy már messziről látszik az autópályáról, csak akkor még nem tudtuk, hogy ide igyekszünk, mert a tarajos része más szögből látszik. Egészen a tetejéig fel lehet menni autóval, közepes minőségű földúton. Iszonyú szél fújt a csúcson. Nem sokan vetemednek ebben a korai órában és időben feljönni ide – gondoltam én – aztán visszafelé menet az autóhoz, megjelent egy másik autó is és kiderült, hogy ők is magyarok 😀
Odafelé kihagytuk Qubát, először a legtávolabbi pontra akartunk eljutni. Qubától fél órányira már kezdett izgalmas lenni a táj és hamarosan előbukkantak a Shahdagh hegy havas csúcsai. Igaz hűvös volt, de olyan szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a nap is kisütött, mert az idáig vezető úton néhol még esett is az eső.
Nehéz volt nem megállni minden kanyarban és megörökíteni a tekintélyt parancsoló hegyek látványát. Egyszer csak az egyik kanyar után felbukkant az előttünk elterülő völgyben Laza. Eddig aszfaltozott út vezetett, innen pedig már köves-földúton kellett továbbhaladni. Sofőrjeink, Levi és Zsolt nem ismer lehetetlent, folytattuk is utunkat, amíg be nem gurultunk a Suvar Resort üdülőhely területére. Feltűnt, hogy rajtunk kívül mások terepjáróval közlekedtek ezen a szakaszon 😀
Zárva tartott az épület – éppen munkálatok folytak -, de a kertben kellemesen megpihentünk és az autó csomagtartójából megebédeltünk. Észrevettük, hogy a kerítésen túl két határőr járkál, így gyorsan leellenőriztük, hogy milyen messze van az orosz határ: légvonalban 12 km, de a határ túl oldalán lévő orosz faluba 3,5 órás kört kellene tenni autóval.
Visszafelé menet megálltunk a Shahdagi síközpontnál. Felvonózni szerettünk volna, de sajnos nem járt már ebben az időszakban, így a fiatalok (Edina lányai) és a játékos felnőttek (igen, én nem tartozom közéjük 😀 ) bob szánkóval vigasztalták magukat. A sí központ abszolút nyugati színvonalú, rengeteg program lehetőséget kínálnak: az említett bobon kívül sárkány repülést, off-road túrát, lövészetet és miegymást. Egy teljes napot simán el lehet itt tölteni, főleg, ha több mindent is ki szeretne valaki próbálni.
Miután kiszórakoztuk magunkat, Qubában zárás előtt estünk be egy autentikus szőnyeg „gyárba”.
Asszonyok szövik a szebbnél szebb színes, mintás szőnyegeket. Nem igazán tudtunk szót érteni egymással a google fordító ellenére sem, de nagyon kedvesek voltak, hogy beengedtek. Még az üzletet is kinyitották – nyilván azzal a céllal, hogy hátha vásárolunk.
Sajnos még nekünk „nyugati” turistáknak is meglehetősen drágák ezek a szőnyegek – persze érthető a magas ár: hónapokig készül egy-egy darab kemény munkával. Egy kisebb darab szőnyeg kb. 300e Ft-ot kóstál.
Nagyon izgalmas volt élőben és autentikus környezetben látni a keleti kézi szövésú szőnyegek készítését, még ha nem is sok időt vett igénybe az esemény.
A helyi piacon futottunk egy kört, amíg néhányan közülünk sorban álltak a kebabosnál.
Ez a szépség a baklava helyi megfelelője. Sajnos annyira édes a baklava, hogy akármennyire is szeretem az édességet, már nem bírom megenni a túlcsorduló cukormennyiség miatt.
