A második napot is Bakuban töltöttük, szintén két csapatra osztva. Mi a szőnyegmúzeumban kezdtünk, ami a tegnapi bevásárlóközpont közelében található. Mielőtt bementünk volna, nappal is végig sétáltunk a bulvárdon, útba ejtve a Little Venice-t és a hattyús szökőkutat.
Little Venice Baku Boulevard területén található hangulatos mini csatornarendszer, ahol kis gondolák járnak a mesterséges vízfolyások között.
Nagyon tetszik a szőnyegmúzeum épülete, ami stílusosan egy feltekert szőnyegre hasonlít. Itt található a világ egyik legnagyobb azeri szőnyeggyűjteménye, amely több száz éves mestermunkákat, szövőeszközöket és modern textilművészeti darabokat is bemutat. A második emeleten igazi remekművek találhatók és élőben láthatjuk hogyan készülnek a színes, gazdag mintás szőnyegek egy helyi asszonynak köszönhetően.
Jobbra: Karabah (Qarabağ) régió térképe szőnyeg formájában, ahol minden járás saját, jelképes mintát kapott.
3 dimenziós szőnyeg. Nem csak 3D hatású, valóban kiemelkednek a gyümölcsök a szőnyeg síkjából.
Szőnyegmúzuem után meglátogattuk a Highland Parkot, ahonnan tökéletes panoráma nyílik a városra és közelről láthatjuk a Láng tornyokat is.
A legmagasabb torony magassága 182 méter, a másik kettő 165 és 162 méter. A Déli torony: Fairmont Baku Hotel (luxusszálloda), az Északi torony irodaépület, a Nyugati pedig lakóépület (luxus apartmanok).
Következő látnivalónkhoz, Heydar Aliyev Center ikonikus épülete felé vettük utunkat bepattanva egy taxiba. Sikerült kifogni egy önjelölt autóversenyzőt, amikor egyébként is kihívás Bakuban vezetni. Egyrészt az olcsó benzinnek köszönhetően (200 ft/liter) rengeteg az autó, másrészt pont olyan kaotikusan vezetnek, mint amit tapasztaltunk pl. Grúziában vagy Marokkóban. Albánia sehol sincs ilyen szempontból. Alig vártuk, hogy kiszálljunk a kocsiból és a sofőr szerencséjére még étkezés előtt álltunk, különben nem biztos, hogy megúszta volna, anélkül, hogy valamelyikünk elhányja magát. Na de térjünk vissza az épülethez, ahová jöttünk: Baku legmodernebb szimbóluma: hullámzó, futurisztikus formáival teljesen elüt mindentől; minden oldalról más formát mutat. Az épületben kiállítások, koncertek és kulturális események zajlanak, de már a külső látvány miatt is megéri ellátogatni ide.
Mi kihagytuk a kiállítást és beültünk késői ebédre-korai vacsorára egy autentikus helyi étterembe. Itt kóstoltuk meg először a helyi, ovális, hatalmas lapos kenyeret és az étkezés végeztével elvitelre vásároltunk frissen facsart gránátalmalevet is. Jól lakottan hívtunk egy taxit, hogy kivigyen minket Yanardagba, az Égő hegyhez, de olyan dugó volt a városban, hogy a sokadik taxi mondta le a fuvart, ezért úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a városba. Ekkora már besötétedett, így alkalmunk nyílt a Heydar Aliyev Center épületét kivilágítva is megcsodálni.
Jobbnak láttuk egy darabig sétálni, majd pár megállónyit buszon utaztunk, végül összejött a taxi és elvitettük magunkat a Dagüstü Park-ba vagyis a Highland Parkba, hogy gyönyörködhessünk a kivilágított városban.
Egészen közelről láthatjuk a város szimbólumává vált Láng tornyokat is, amelyek nemcsak méretükkel és formájukkal hívják fel magukra a figyelmet, esti kivilágításban szinte minden szem rájuk szegeződik. A tornyokat LED-panel rendszer borítja, amelyen esténként animált lángok, zászlók vagy nemzeti motívumok futnak.
Éppen a tengerpart felőli oldalon szerettem volna fényképezni, amikor véletlenül beleléptem a lefolyórács hiányzó rúdja által keletkezett résen az árokba, ahol is beszorult a combom. Sajgott rendesen és csak este láttam a szállodában, hogy mennyire megdagadt. A későbbi színváltozás lilába-kékbe garantált. Ha másnap tudok menni, akkor talán megúsztam ennyivel.
