A mai nap első két látnivalója Emi által nagyon várt Rózsaszín tó és a Cukor hegy. Először a Rózsaszín tó esett útba, itt kezdtük a napot. A Lake Masazir Bakutól északra található 35 percre lakott területen – nem éppen vonzó környezetben. Sok rózsaszín tó nagyon sós (akár sósabb, mint a tenger), és ezekben a körülményekben csak néhány mikroorganizmus képes megélni. A rózsaszín színt tehát mikroorganizmusok és kémiai folyamatok okozzák. A napsütés is befolyásolja a víz színét, ezért nyáron rózsaszínűbb, mint télen. Hát aznap nyár sem volt és napsütés sem, így rejtve maradt előttünk a rózsaszín tó.
A Cukor hegyhez kicsit többet kellett utazni, 1 óra 15 perc múlva pillantottuk meg a csíkos domborulatokat. Eltéveszteni sem lehetett, nem csak a látvány miatt, hanem a parkoló autók és a hegyet meghódító turisták miatt. Lehet, hogy egyébként eszünkbe sem jutott volna megmászni, de így teljesen más élmény volt, hogy nem csak vizuálisan élveztük, hanem meg is tapintottuk a kőzetet. Meglepően puha és könnyen töredezik. Na de mitől csíkos? A Candy Cane Mountain üledékes kőzetekből (agyagkőből, márgából, mészkőből) épül fel, amelyek különböző időszakokban rakódtak le.
Minden réteg egy-egy ősi tengeri üledéket képvisel, más-más kémiai összetétellel:
- A pirosas csíkok a vas-oxid (rozsda) miatt kapták a színüket.
- A fehér csíkok főként mészkőből vagy világos agyagból állnak.
Visszafelé egy kis kerülővel, Mardakan irányába, a tengerpart érintésével mentünk, ugyanis a csapat fele arra vágyott, hogy megmártsa magát a 16 fokos vízben, és ehhez az őrülethez még ketten csatlakoztak is. Ráadásul aznap éppen nem volt jó idő és már a nap is lemenőben volt. Én fényképezést vállaltam, mert valakinek meg kellett örökíteni az eseményt, nem igaz? 😃 Tovább tartott levetkőzniük és visszaöltözni, mint amennyi időt a vízben töltöttek. Hahaha 😂
Ha már tenger, ejtsünk pár szót a Kaszpi-tengerről, ugyanis érdekes jogilag a helyzete. Az elnevezése tenger, de valójában tó, mert nincs összeköttetése nyílt vízzel. Ez azért fontos, mert más szabályok vonatkoznak mindkét esetben a halászati, hajózási, katonai jogok szempontjából. Az érintett országok (Oroszország, Irán, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Türkmenisztán) évtizedekig vitáztak ezen az erőforrások elosztása (olaj, gáz) miatt. Ugyanis,
- Tengerként: nemzetközi tengerjog érvényes
- Tóként: kizárólag a part menti országok saját egyezményei szerint.
Ne menjünk el pár száraz adat mellett sem:
- Terület: ~370 000 km², mellyel a világ második legnagyobb tava
- Partvonala: ~7 000 km
- Érdekesség, tengerszint feletti magassága: –28 m (azaz a világóceán szintje alatt fekszik)
Hátra volt még a napból a Yanardag és a Tűztemplom megtekintése, amire két nappal korábban megváltottuk a jegyeket.
Yanardag, vagyis az Égő hegy természetes gáztűz, amely egy domboldalon folyamatosan ég a felszínre szivárgó metángáz miatt. Nem alszik ki esőben sem, és évszázadok óta égő lángjai miatt a hely a „tűz földje” jelképe. El tudnék képzelni a teraszon egy állandóan égő tűztálat, amit sosem kell begyújtani 😄
Látványos jelenség és jól esett egy kicsit megmelegedni a lángjainál.
A Tűztemplomhoz (Ateshgah) már sötétben értünk, de így még különlegesebb hangulatot árasztott a hely. A Tűztemplom egy ősi zoroasztriánus (hallottál már róla?) és hindu tűzszentély, amelyet a 17–18. században használtak. Középen egy örök tűz égett, amelyet szintén a föld alól szivárgó gáz táplált. Ma múzeumként működik, és a régió tűzkultuszának egyik legfontosabb emléke.
Őszintén szólva nem hallottam korábban a zoroasztrizmusról, pedig a világ egyik legrégebbi monoteisztikus vallása (i.e. 1200-600). A tűz a zoroasztrizmusban a tisztaság és az igazság szimbóluma. Ateshgah valószínűleg 17–18. századi formájában épült át, de sokkal régebbi eredetű kultuszhelyen áll.
Mindenhol tűz, tűz, tűz. Így már érthető, hogy miért a Láng tornyok Baku szimbólumai.
