Ez a nap a „várnap” volt, és ha valaki szereti a történelmet meg a látványos helyeket, ennél jobbat nem nagyon talál Lettországban.
Cēsisben a belépőjegy (6 EUR/fő) kifizetése után kezünkbe nyomtak egy lámpást (gyertyával – nem ám, holmi modernet), amellyel a vártornyot tudtuk megnézni. Már ezzel belopta magát a szívünkbe a hely, mert tetszett ez a korhű megoldás. Ildi mondta, is, hogy mindig kíváncsi volt, mekkora fényt ad egy fáklya vagy gyertya lángja, mennyire lehetett közlekedni velük. Pont annyi fényt adott, amennyi kellett, láttuk a következő lépcsőfokot.
A középkori vár már önmagában is hangulatos, de az igazi meglepetések a részletekben rejlenek. A sötétebb, föld alatti részben található a börtön, ahol a múlt foglyai szó szerint életre kelnek: modern vetítéstechnika segítségével különböző korokból származó rabok mesélik el, miért kerültek a tömlöcbe. Van köztük katonaszökevény, szerencsétlen paraszt és politikai fogoly is, mindegyik történet egy kicsit másképp világít rá, milyen volt a hatalom árnyékában élni.
Ennél jobban már csak az egyik toronyban vetített 4K-s multimédiás filmtől voltunk elájulva, ami kb tíz percben elmeséli a vár történetét.A youtube-n meg is találtam majdnem teljes egészében a filmet, melyet az egyik látogató vett fel: https://www.youtube.com/watch?v=x5_fU68C9uE.
A vár mellett álló elegánsabb épület egy 18–19. századi rezidencia, ami ma múzeumként működik. Korabeli bútorok, festmények, nemesi portrék és mindennapi használati tárgyak mutatják be, hogyan alakult a Cēsis környéki élet, amikor a város a livóniai lovagvárból kulturális központtá vált. Ne feledkezzünk meg a várat körbeölelő parkról sem. Kanyargós sétányok, hatalmas fák, kis tó egy szigettel és egy romantikus híd, ahol mindenki megáll fotózni. A parkot még a 19. században alakították ki angol mintára, és azóta is megőrizte ezt a békés, klasszikus hangulatot.
Nagyon tetszett a vár látogatás. Sokkal többet kaptunk, mint amit vártunk. Szívesen sétálgattam volna még a parkban, de a nap másik látnivalója, a Turaida vár még hátra volt. Jó is, hogy időben elindultunk, mert a vártól közel 2 km-re lévő parkolóban parkoltunk le, ahonnan 20-25 perc sétával jutottunk el a várhoz. Persze időközben rájöttünk, hogy közelebb is található egy másik parkoló, de úgy döntöttünk, hogy jót tesz a mozgás.
A vörös téglás vár a Gauja folyó fölötti dombon áll. Eredetileg 1214-ben építették, és évszázadokon át a rigai püspökök rezidenciájaként szolgált. A középkor folyamán a Turaida-vár fontos gazdasági központ volt a rigai érsekek számára, egyben az érseki adminisztráció helyszíne és katonai erősség is. Az épületet a 16. század közepéig folyamatosan bővítették, és egészen 1776-ig erődítményként szolgált, amikor egy hatalmas tűzvész elpusztította. A védőfalnak és néhány épületnek – a főtoronynak, a félköríves toronynak és a nyugati szárnynak – már csak töredékei maradtak meg. A vár újjáépítése a 20. század második felében kezdődött meg.
A hely tele van legendákkal, a leghíresebb közülük a „Turaidai Rózsa” története – egy lányról, aki inkább meghalt, mint hogy elárulja szerelmét. Klasszikus, tragikus, de pont illik a hely hangulatához.
Habár látványosabb és nagyobb, mint Cēsis vára, a kiállítás része nem tudta felülmúlni utóbbiét. A környezet csodálatos, nemzeti park része. A vár elég sokáig, este 7-ig nyitva van, így bőven belefértünk az időbe az oda-vissza sétával együtt is. A parkolóba viszont 6 óra után már nem lehetett bejutni (sorompóval védett és érkezésünkkor parkolóőrök is voltak a helyszínen).
Tartalmas nap volt, sokat megtudtunk a két vár és Lettország történénelméről.
