Nagy izgalommal vártuk első csoportos utunkat, melynek úti célja sem kevésbé izgalmas: Azerbajdzsán, főhadiszállás végig Bakuban. Összesen 9 fő alkotja a csapatot, ebből egy család, két pár és egy szóló fiú.
Mivel Azerbajdzsánba vízum szükséges (online meg lehet kérni és 30 USD-be kerül), kinyomtatva be kellett mutatni a repülőtéren a check-in pultnál, akkor is, ha egyébként nincs feladott poggyászunk, ezért elég sok időt igénybe vett ez a folyamat a sorbanállás miatt. Utána berohantunk a Mastercard lounge-ba egy gyors ebédre és futottunk is a kapuhoz.
Nagy lábtérnél kaptunk helyet a 29-es sorban, így a hosszú út alatt ez a hely lett a közösségi tér a fiúk számára, akik kevésbé bírtak egy helyben ülni 🙂
Nem gondoltam volna, hogy sok írnivalóm lesz az érkezéssel kapcsolatban, ugyanis este szállt le a gép, nem vártam, hogy túl sok miden fog történni még az éjszaka.
Először a transzferre vártunk, mert bár allítólag kijöttek a reptérre, mi nem voltunk ott. Hát ja, késett a gép, tájékozódni kellett volna a járatszám alapján. Oké, indulnak, 20 perc. Persze nem annyi volt. Összesen kb. 1-1,5 órát vártunk, mire be tudtunk szállni a járművekbe (3 személyautó jött értünk). Vicces volt, hogy nem sokkal indulás után megálltunk tankolni. Most akkor számítottak ránk vagy sem? Ez egy jó kérdés, ugyanis nem az általunk lefoglalt szállodába vittek és innen kezdett hosszúra nyúlni az éjszaka….
Fizetés előtt – szerencsére!! – felmentünk megnézni a szobákat (hátha jobb, mint amit lefoglaltunk – hahaha) és sajnos nagyon tré állapottal találtunk magunkat szembe. Meg is mondtuk, hogy itt nem maradunk, vigyenek a szállásra, amit lefoglaltunk. Kiderült, hogy nincs meg a foglalás szerinti 4 szoba, egy éjszakát maradjunk itt és holnap átköltözhetünk. Mi kötöttük az ebet a karóhoz, amiből sok idő elteltével az lett, hogy 3 szobát tudtak adni, Edina a lányaival átmenetileg máshol szállt meg és másnap őt is átköltöztették a mi szállodánkba.
Néhányan a csapatból éhen akartak halni, úgy hogy gyorsan kaptunk vacsorát – ez volt a minimum a hercehurca utána -, persze nem igyen, de legalább finom volt. Az egyik étel, amit felszolgáltak a dolma, szőlőlevélbe csavart rizseshús. Nagyon ízlett, később is ettem többször. A másik étel – így utólag összerakva – a pilaf féle lehetett (rizses-húsos egytálétel sáfránnyal, gyümölcsökkel), ami szintén nagyon finom volt. Hajnal 2 körül tértünk nyugovóra.
