Arra jutott a csapat – amire mi is ketten itthon utazás előtt – hogy érdemes lenne kocsit bérelni a fővároson kívüli látnivalókhoz. A délelőtt reggelivel, készülődéssel és a kocsi bérléssel telt. Örömmel konstatálltam, hogy még ha fájt is a lábam, rá tudtam állni. Érzékenyen érintett volna, ha a szállodában kellett volna töltenem a napot vagy ne adj’isten a hetet.
Elindult a csipet csapat a bérelt autók átvételének helyszínére, a repülőtérre, mert itt is fogjuk leadni. Ez az eset is azt mutatta, amit a szállodánál tapasztaltunk: olcsó húsnak híg a leve. Két elég leharcolt autót kaptunk, de mivel teljes biztosítást köttünk rájuk, nem törődtünk vele.
Első állomásunk Gobustan, mely bő egy órányira található a fővárostól. A Gobustan Nemzeti Park Azerbajdzsán egyik legkülönlegesebb és legősibb helyszíne. A terület több mint 6000 sziklarajzot őriz, amelyek akár 40 000 évesek is lehetnek. Az ábrák vadászjeleneteket, táncoló embereket és állatokat mutatnak, igazi bepillantást engednek a Kaukázus őskori lakóinak életébe.
A helyszín az UNESCO Világörökség része. Habár meglehetősen nagy területet ölel fel az ősi helyszín, a turisták számára csak egy kis része látogatható, ezért a tervezettnél előbb végeztünk a megtekintéssel.
Ahogy a képeken is látható, gyönyörű időnk volt, bár úgy tudom, hogy azon a héten Magyarországon is hasonlóan kellemes időjárás jellemezte a napokat. Mielőtt tovább indultunk, a kassza épületével szembeni parkolóban megkóstultuk a helyi „tortillát”, ami qutab néven fut: nagyon vékonyra nyújtott kör alakú tészta zöldséges vagy húsos töltelékkel, amit vaslapon sütnek meg. Én zöldségeset kértem, de megkóstoltam a húsosat is, és jó választásnak ítéltem meg a zöldségest, legalábbis nekem jobban ízlett. Akkor annyira éhesek lehettünk, hogy elfelejtettem lefényképezni, így a netről loptam egy képet, hogy hogyan néz ki:
Szerencsére a következő híres látnivalóhoz nem kellett sokat utaznunk, az iszap vagy sár vulkánok is a közelben találhatók. Nem kell komolyan venni a vulkán szót, legalábbis, ami a méretüket illeti, inkább a működésükre utal a kifejezés: A föld mélyéről feltörő metángáz és más gázok a laza agyagos rétegeken keresztül utat találnak maguknak, és a nyomás hatására felkeverik a vizet és az iszapot. Amikor a gáz a felszínre tör, kis krátert vagy dombot hoz létre, és a tetején bugyborékoló, szürke iszap jelenik meg. Ezek nem forrók, hanem hideg iszapot lövellnek a felszínre, ami különösen szürreális látványt nyújt.
Az úti leírásokban azt olvastuk, hogy dzsippel lehet csak eljutni ezekhez a sár vulkánokhoz – amire megoldást természtesen a helyiek szívesen kínálnak, folyamatosan megkörnyékeztek bennünket az ajánlataikkal, melyet udvariasan visszautasítottunk. Végül egy új látogatóközponthoz jutottunk el, és még ha nem lett volna száraz idő, akkor is megúsztuk volna dagonyázás nélkül a természeti képződmények megtekintését, mert végig kiépített sétány vezet a sár halmok mellett.
Gobustan környékén található a világ iszapvulkánjainak közel fele, több mint száz kisebb-nagyobb „bugyborékoló” kráter.
Visszaindultunk Bakuba, rövid időre megálltunk Baku déli részén található Bibi-Heybat Mecsetnél. A hely különösen azért fontos az azeriek számára, mert itt található Ukeyma Hanum sírja, aki a Próféta családjának leszármazottja volt, emiatt a mecset fontos zarándokhely. Tele volt a mecset imádkozókkal, ezért nem zavartunk sokáig és fényképezni sem akartunk.
A sár vulkán látogató központban kombinált jegyet vettünk 25 manatért fejenként, amely magába foglalta a sár vulkánok megtekintését, Yanardag-ot (égő hegy) és a Tűztemplomot. A mecset látogatása után elindultunk az Égő hegyhez, de időközben láttuk, hogy a dugó miatt – a város másik felébe kellett volna eljutni – esélytelen, így elnapoltuk a másik két látnivalót.
Mivel időben hazaértünk és napközben csak gyors kajára került sor – sajnos csak hárman – úgy döntöttünk, hogy beülünk egy jó étterembe. Sikerült is a közelben találni egyet, ahol valóban nagyon meg voltunk elégedve az ételek minőségével és mennyiségével, valamint az étterem is jól nézett ki. Záróra előtt jöhettünk el, mert alig voltak rajtunk kívül az étteremben.
Jól éreztük magunkat, csak a végén kicsit furcsán jött ki, hogy mivel számoltak fel szervíz díjat, ezért nem adtunk plusz borravalót és szóvá tették. Végül tettünk még a végszámlára néhány manatot. Hármunknak átszámolva kb. 20ezer forintba került a vacsora, úgy hogy még vittünk is haza, mert nem bírtuk mindet megenni.
