Utolsó napunkat töltjük Litvániában, vissza kell érni estére Vilniusba, ahonnan másnap indulunk haza. Az ország egyik végéből a másikba utazunk, 300 km-t Kaunast érintve. Jól is fog esni egy kis séta a sok ülés után. Klaipédától Kaunasig végig autópálya vezet. A városok közelében fokozódott a forgalom, összeségében véve viszont kellemes mennyiségű jármű közlekedik az utakon. Na, azért mégiscsak harmadannyian élnek az országban!
Kaunas a második legnagyobb város, közel annyi lakossal, mint Vilnius (beleszámítva az agglomerációt). Egy kis séta árán sikerült ingyenes parkolóban megállnunk – sebaj, úgyis ültünk eleget az autóban. (Az első két napban Ildi vezetett, utána pedig felváltva.)
Az Óvárosban kezdtünk és rögtön az egyik kis utácban belebotlottunk az egyik legrégebbi épületbe, mely a 15. században épült. Innen tovább sétáltunk a főtérre, ahol éppen térkövezést folyt, így a munkások kalapálásán kívül kihalt volt az egész tér. Biztosan szép és hangulatos lesz, amikor elkészül. A közelben található a Kaunasi vár, melynek vörös téglás kerek tornyát ismerősként üdvözöltük. A körülötte elterülő zöld szőnyeg titkára is rájöttünk, azaz a mindenhol frissen nyírt fűére: robot fűnyíró! Három robot is munkálkodott a tökéletes végeredmény érdekében.
A Város tele van művészeti alkotásokkal, az ún. Yard Gallery-ra (udvari galéria) mi is kíváncsiak voltunk. Jó 20 perces séta távolságra található a nyitott galéria a Kaunasi vártól. Kívülről nem sok minden árulkodik a színes udvarról, hacsak észre nem veszi valaki a kapu feletti széket, mint nem odaillő tárgyat.
Bent aztán van minden, csilli-villi díszítés, színkavalkád, elefánt, csipke minta, virágos kuka…. egy centiméternyi felületet sem hagytak szabadon. Még az erkély alján is található alkotás. Minden sarokban újabb graffiti, mozaik vagy szobor – kicsit olyan, mintha a város maga lenne a vászon.
Hazafelé útba ejtettük Trakait, ahol festői környezetben, a tó közepén áll egy gótikus vörös téglás vár. Mivel légi felvételt nem tudok készíteni, loptam egyet a netről, mert a „festői környezet” nem csak egy költői kifejezés, hanem valóban páratlan az elhelyezkedése: egy szigeten áll a Galvė-tavon, amely Litvánia egyik legmélyebb tava. A történelmi épület látványa olyan, mintha egy meséből lépett volna elő. A vár egy hosszú fahídon keresztül közelíthető meg.
A vár a 14. században épült, és a litván nagyfejedelmek rezidenciájaként szolgált. A nap vége felé értünk a várhoz, viszonylag kevés látogató nézelődött rajtunk kívül és az az igazság, hogy mi is eléggé elfáradtunk.
Biztos ez utóbbi tényező is befolyásolt és bár a környezet valóban csodálatos, számunkra Cesis vára nyújtotta a legmaradandóbb élményt.
Trakai specialitása a töltött tésztájú Kibinai, amit szerettünk volna megkóstolni, de nem igazán volt lehetőségünk, mert sok minden zárva volt. Biztos nem ugyanolyan, mint a friss, de végül este a szupermarketben találtunk többféle töltelékkel.
Ezután már csak begurultunk Vilniusba – szó szerint, mert üres tankkal kellett visszavinni a kocsit – és elfoglaltuk a reptérhez közeli szállásunkat a holnapi induláshoz. Rengeteg új ismerettel és élménnyel gazdagodtunk. Most már garantáltan nem keverjük össze Litvániát Lettországgal 😀 Maradt egy kis hiányérzet amiatt, hogy Észtország kimaradt az utazásból, de ami késik, nem múlik!
