A Kur-földnyelv volt az egyik olyan látnivaló, amit nagyon kíváncsian vártam, mert UNESCO örökség. Az egyik oldalon a Balti-tenger, a másikon a Kur-öböl, köztük pedig egy keskeny földsáv, ahol a fenyőerdők, homokdűnék és apró halászfalvak váltják egymást.
Előző este olvastuk, hogy elég drága kocsival (komppal) átmenni a félszigetre, ott viszont van busz közlekedés, így úgy döntöttünk, hogy ezt az opciót fogjuk választani. Komppal az autóra 23 eurot kell fizetni a kb. 4-5 perces útért, illetve a szigeten a nemzeti parkba való belépésért az autóra 10 eurót és még személyenként 5 eurót. Szerencsére ott hagyhattuk a kocsit a szálloda parkolójában, mert nem volt sok vendég, és 20 perc sétával elértük az Old Ferry Terminált, ahonnan a személyi komp indul. A komp jegy kettőnknek oda-vissza összesen csak 3,4 euroba került!
Viszonylag sűrűn jár a komp, de azért kinéztük a menetrendben, hogy mikorra érkezzünk az induláshoz. Volt egy futó gondolatom még előző nap – sajnos az is maradt – , hogy meg kellene nézni a busz csatlakozást is, de aztán elkönyveltük, hogy biztos van annyi eszük, hogy a komphoz igazítják. Volt is, csak éppen 3 óránként…..ebből nekünk „csak” kettőt kellett várni, mert 12-kor indult a következő busz és mi a 10 órási kommpal érkeztünk. Nem estünk kétségbe, addig tettünk egy kis sétát a parton. A földnyelv végén található egy tengeri múzeum és delfinárium, ami hétfő lévén zárva volt, pedig szívesen megnéztük volna azt is.
A földnyelv legszélesebb pontja 2 km, nem kellett sokat sétálni a partig. Csodaszép erdőn keresztül vitt az út a tengerig, melynek morajlását már messziről hallani lehetett. Kellemes őszi napunk volt, de a parton rendesen fújt a szél, jó solgálatot tett a nálunk lévő sál. Rajtunk és egy pár balga turistán kívül egy lélek sem volt a parton. Igazi strand hely nyáron a széles homokos sáv.
Sikerült jól kihasználnunk a várakozási időt a busz indulásig. Úticélunk Nida, a földnyelv legvégén (litván részen) található település. Az egész földnyelv 98 km hosszú, ebből nagyjából a fele Litvániához tartozik, a másik fele Oroszországhoz. Kb. 1 óra alatt értünk el Nidába a busszal (6 eur/fő egy irányba). Gyorsan megnéztük a visszainduló járatokat és ahhoz igazítottuk a programunkat.
Olyan szempontból nem volt szerencsés a hétfői napra való időzítés, mert a múzeumok zárva volta, de Thomas Mann házánál mellénk szegődött a szerencse! A híres író 1930-ban nyaralót építtetett itt, és annyira megszerette a helyet, hogy „a csend házának” nevezte. Elsétáltunk az épületig, hogy legalább kívülről megnézzük, de láttuk, hogy ég bent a villany és az ajtó is nyitva volt. Kiderült, hogy egy csoport kedvéért tartottak csak nyitva, de nagyon kedvesek voltak az ott dolgozók és megengedték, hogy megnézzük a tárlatot. Persze belépő díj fejében, ami csak 3 euroba került. Maga a ház nagyon bájos, sajnos nincsen berendezve, inkább Thomas Mann családjáról és munkásságáról szóló képek, információk találhatók a szobákban. Sokat segített az audio guide, még ha száz százalékban nem is értettem mindent.
Nem csodálom, hogy Thomas Mann beleszeretett ebbe a helybe, én is bele tudtam magam élni.
Nida legjellemzőbb látványa a tengerpart mentén sorakozó kék-piros faházak, amik olyanok, mintha egy mesekönyvből kerültek volna elő. Ezek az egykori halászok hagyományos házai, fából épültek, világoskék ablaktokokkal és piros tetővel, gyakran fehér díszítésekkel. A kék színről a helyiek azt tartották, hogy megvédi őket a tengeri szellemektől, a piros festék pedig vasoxidot tartalmazott, így jobban ellenállt a sós levegőnek. Sok ház tetején ma is látszanak a faragott fa motívumok – madarak, napformák, villás csúcsok, amik szerencsét hoztak a halászoknak. A házak ma többnyire vendégházként vagy nyaralóként működnek, és mivel a Kur-földnyelv UNESCO Világörökség része, a hagyományos színek és formák szigorúan védettek, így maradt meg Nida varázsa pontosan olyannak, amilyennek Mann is látta.
A földnyelv legmagasabb pontján található egy világítótorony, amit csak kívülről tudtunk megnézni, de nyitvatartási időben fel is lehet benne menni.
Innen a Parnidis-dűnékhez sétéltunk, ami a földnyelv egyik legikonikusabb látványa: hatalmas, hullámzó homoktenger, ami a széllel együtt lassan, de folyamatosan vándorol – ezért hívják vándordűnének; 50 méter magas, és onnan belátni az egész földnyelvet, egészen a litván–orosz határig.
A dűnék után már csak annyi időnk maradt, hogy visszasétáljunk a buszhoz. Több napot is el lehetne tölteni kirándulással, – nyáron van lehetőség bicikli bérlésre (és ehhez bicikli utak is társulnak), jó időben napozással, múzeum látogatással. Különleges és méltánytalanul kevéssé ismert hely a Kur-földnyelv: széles homokos tengerpart, erdők, mesés halászfaluk, homok dűnék, mindez egy keskeny földnyelven. Azt hiszem felkerül a legemlékezetesebb látnivalók közé utazásaim során.
