Másnap már indultunk is Lettországba, de természetesen nem fejeztük be a látnivalók megtekintését Litvániában.
360 km-t autóztunk ma, google térkép szerint megállás nélkül ez a táv 4,5 óra. Elsőre nem tűnik soknak kilométerben, viszont szinte végig 90-es sebességgel lehetett közlekedni a főutakon és mérik a sebességet, be kell tartani. Beterveztünk egy kastély látogatást is a napra, illetve megálltunk ebédelni egy étterembe, így pont sötétedés előtt értünk szálláshelyünkre a tengerparti Saulkrastiba.
Rundāle Palota Lettországban található, Vilniustól 240 km-re, Bauska városától nyugatra negyedórányira. Hatalmas, 18. században épült barokk stílusú kastély, melyet gyakran a „lett Versailles-nak” is neveznek, mert nagyon impozáns és gyönyörűen restaurált épület (belépőjegy 17 euro/fő).
Pár tényadat a kastélyról:
- Az egész palotakomplexum kb. 7 000 m² alapterületű.
- Az épület 138 helyiségből áll – ezek egy része lakószoba, más része reprezentációs vagy szolgálati célú helyiség.
- Az építkezés két ütemben zajlott: 1736–1740 és 1764–1768 között.
- Rundāle-palota birtokának területe körülbelül 85 hektár, ebből
- A barokk francia stílusú kert része kb. 10 hektár.
A kastély eredeti bútorai és festményei nagyrészt elvesztek az évszázadok során. A Lett restaurátorok célja az volt, hogy a 18. századi barokk-rokokó pompát „újraalkossák”, de mivel kevés eredeti bútor maradt fenn, sokat más gyűjteményekből hoztak be vagy rekonstruáltak a stílusnak megfelelően. Voltak ízlésesen felújított, berendezett szobák, de némelyik számomra kifejezetten giccses, ízléstelen volt és nem a kor stílusából adódóan. Csak a szebbeket örökítettem meg 😃
A kastélyhoz tartozik méretben és stílusban hozzáillő francia kert. A kertet francia barokk stílusban alakították ki, hasonlóan Versailles mintájára, szimmetrikus formák, nyírt sövények, geometrikus virágágyások és hosszú, egyenes sétányok jellemzik. A tervezést ugyanaz az ember végezte, mint magát a palotát: Francesco Bartolomeo Rastrelli. A kertben több tízezer virág nyílik tavasztól őszig, köztük rózsák, dáliák, levendula és különböző egynyári növények.
Kiemelt látványossága a rózsakert, – isteni illatuk van! – amely több mint 2000 rózsatövet vonultat fel, több száz fajtából. A parkban klasszicista szobrok, díszes szökőkutak és kis pavilonok teszik még elegánsabbá a látványt.
Feltűnt, hogy kevés szó esik a kastély tulajdonosairól, sokszor csak „Duke”-ként, azaz Hercegként utaltak csak rá az információs táblák. Több szó esett a tervezőkról, építészekről. Kiderült, hogy a Rundāle-kastélyban szándékosan inkább a barokk-rokokó építészetre és a restaurálásra helyezik a hangsúlyt, nem a kurlandi hercegekre, mert azok nem illenek bele a mai Lettország „nemzeti narratívájába”.
Miért nem népszerűek ma Lettországban? Idegen uralom jelképei voltak: nem lettek, hanem német-baltikumi családból származtak, ráadásul orosz kapcsolataikkal erősítették a külső befolyást. A luxus és önkény emléke kötődik hozzájuk, nem a nép felemelése. A kastélyaik (Rundāle, Jelgava) gyönyörűek, de a legtöbb helyi inkább az „urak fényűzését” látta bennük.
Ezeknek az információknak a birtokában és a sokszor számomra stíluskevert és ízléstelen belső terek miatt vegyes érzésekkel távoztam a palotából.
Este 7-re, ahogy terveztük, begurultunk Home Exchange-n „foglalt” tengerparti szállásunkra. Érdekesség, hogy amikor kértem a házigazdától a pontos címet, nem egy utca nevet házszámmal kaptam, hanem a városrész nevét és a ház nevét. Igen, nevét és nem számát. Azt mondta, hogy vannak házak, amelyeknek nevük van. Aranyos, nem? 😃 A telken két faház található, egy nagyobb lakóház és egy kisebb vendégház. Lévén kettőnknek bőven elég a vendégház, azt választottuk szállásunknak. Nagyon cuki volt és az a rengeteg dísztök dekoráció! Gondoltam is, hogy biztos virágos vagy dekorációs üzlete van a tulajdonosnak, aztán kiderült, hogy a ház mögötti részen teremnek a dísztökök! TÖK jó ötlet! 😆 Minden szín, méret és forma képviseltette magát, mintha épp készülődnének egy mini őszi fesztiválra. Este, amikor lement a nap, és a fák között narancsos fény szűrődött át, az egész hely pont olyan hangulatot árasztott, mint egy TÖKéletes, képeslapra kívánkozó „Ősz Lettországban” pillanat.
A kertből közvetlen kijárat van a tengerpartra, igaz át kell gázolni hozzá a természeten.
