Erika hétvégén dolgozott, így reggel csak párjával, Larssal (Lasse-val) tudtunk beszélgetni angolul.
Reggeli kávé után elindultunk a metró állomáshoz, ami kb. 600 méterre található a szálláshelyünktől. Elkerekedett a szemünk, amikor megláttuk az időjárás app-ban, hogy -12 fok van. Hát, eléggé el vagyunk szokva az ilyen hidegtől. Nyilván készültünk meleg ruhával, de egy ponton túl már nem lehet több réteget felvenni. Kis vigaszt nyújtott a hó látványa, végülis ez dukál Svédországhoz, nem?
Sok évvel ezelőtt (kb. 10) már jártam Svédországban és erre az útra való készülődéskor boldogan konstatálltam, hogy van kb. 40ezer forintnyi koronám. A repülőjegy olcsó volt (kb. 10e Ft), szállás ingyen, kell ennél több?
Szerettünk volna reggelit vásárolni, gondoltam a legjobb alkalom lesz a nagy címletű bankjegyemet a szupermarketben elkölteni. Na és ekkor bekövektezett, amivel itthon viccelődtem: már nem fogadják el a bankjegyet, mert régi. Szuper, korai volt az örömöm, hogy nem kerül majd semmibe a hétvége. Egyébként nem volt probléma a fizetés, mert nem is váltottunk svéd koronát, mindenhol bankkártyával fizettünk.
A város felfedezését az Ó városban, a Gamla Stanban kezdtük, elsétáltunk a királyi palotához. Tudtuk, hogy lesz őrségváltás, amit mindenképpen szerettünk volna megnézni, de ahhoz még korán volt, ezért addig sétáltunk a körnnyező utcákban. Néha betértünk egy-egy üzletbe melegedni, mert hát fog vacogtató hideg volt.
Mire visszaértünk a palota elé, már tekintélyes tömeg várt az ünnepélyes eseményre. A díszegyenruhás katonák nagyobb hányada meglepően hölgy volt! A ceremónia több, mint fél óráig tartott, azért a kutyahidegben teljesen átfáztunk.
Jól is jött ezután a benti program, a királyi palota megtekintése.
Bár a palotában fűtöttek, úgy éreztük, hogy nem tudtunk teljesen átmelegedni, a program után megajándékoztuk magunkat egy finom meleg forralt borral, azaz glögg-gel.
Mivel már érvényes volt a 3 napos bérletünk, nem számított, hogy melyik tömegközlekedési eszközzel és mennyit megyünk, ezért amikor kezdtünk a séta alkalmával ismét fázni, felültünk egy villamosra, ahonnan nem csak a belvárost tudtuk megnézni, hanem a város más részeit is.
Stockholm nem csak főváros, hanem egyben Svédország legnagyobb városa is, ezzel együtt nem éri el az 1 millió lakost. Budapesthez képest végig ‘kisvárosi’ érzésünk volt, amivel azt szeretném érzékeltetni, hogy nem éreztük a zsúfoltságot, tömeget, zajt, ami jellemző a nagyvárosokra.
