Miután az elmúlt két napban nem volt lehetőségem a pénzvisszaváltással foglalkozni és ma este utazunk is haza, hétfő reggel ezzel kezdtük a napot. Mondanám, hogy szerencse, hogy a fővárosban vagyunk, mert itt található a Nemzeti Bank, de mint kiderült, nincs jelentősége.
A portán dolgozó úriembertől kaptam egy nyomtatványt, miután elmondtam jövetelem okát és mondta, hogy nincs lehetőség személyes ügyintézésre. A nyomtatványt kell kitölteni és postán!, igen 2025-ben postán lehet visszaküldeni a régi bankjegyeket, melynek ellenértékét bankszámlára fogják utalni.
A legszebb az egészben az, hogy posta is alig van a városban, meg úgy egyáltalán. Nem is postahivatalban sikerült feladni a régi bankjegyeket, hanem egy traffikban megvettem bélyeggel együtt a borítékot, felcímkéztem, kitöltöttem a nyomtatványt, beletettem a pénzt és keresni kellett egy postaládát, amibe bedobhattam a borítékot. Kicsit szürreálisnak tűnt ez az elavult ügyintézési mód 2025-ben, de nyugodt lelkiismerettel hagyhattam el Svédországot: megtettem minden tőlem telhetőt.
Elég sok időt elvett a pénzváltás és elkövettünk egy amatőr hibát: a tervezett program hétfőn zárva tartott. Legalább időben észrevettük, és nem indultunk el a helyszínre. Gyorsan találtunk másik látnivalót, közös megegyezéssel a Viking múzeum mellett döntöttünk. Nagyon tetszett a Vasa múzeum, de kizárólag a hajóról szólt, így maradt bennünk egy kis hiányérzet a vikingekről, ezzel pótolhattuk az űrt. A Viking múzeum a Vasa múzeum mellett található, rutinosan indultunk a helyszínre.
A Viking Múzeum igazán kellemes meglepetés volt – sokkal több, mint egy „szokásos” történelmi kiállítás. Nem csak fegyvereket és hajómodelleket láthattunk, hanem azt is, hogyan éltek, utaztak, dolgoztak és gondolkodtak a vikingek. Különösen tetszett, hogy nem csak a harcos oldalukat mutatta be, hanem az emberségüket is: a családi életet, a kereskedelmet és a hitvilágukat.
A kiállítás végén jött az igazi meglepetés: beltéri kisvasutas utazás, amely során egy történeten keresztül, mozgó díszletek és hanghatások segítségével ismerhetjük meg egy viking család életét. Igazán különlegessé tette a múzeum látogatását. Nem túl nagy, kb. 1–1,5 óra alatt bejárható, így remek kiegészítő program a Djurgården többi látnivalója mellé.
A múzeum látogatása után visszamentünk szálláshelyünkre a csomagjainkért és elköszöntünk Erikától.
Az Arlanda repülőtér előtt pár megállóval bemondták, hogy díjat kell fizetni. Nem értettük teljesen, hogy ez mire vonatkozik, de meg voltunk nyugodva, mert nekünk volt bérletünk. Amikor leszálltunk a 40-es jelzésű Uppsala C jelzésű zónázó járatról, akkor derült ki, hogy ahhoz, hogy bemehessünk a repülőtérre még kell fizetni a bérleten felül, kvázi mindenkinek, aki innen közelítette meg a repteret. Feltételezem, hogy azért kell itt még plusz díjat fizetni, mert szó szerint a reptér bejáratánál áll meg a vonat. Nem is volt könnyű, pontosabban lehetetlen kijutni az állomásról – mert hogy nem akartunk plusz díjat fizetni (SEK 190) -, ezért visszamentünk pár megállónyit, ahonnan pontosan azon az úton jutottunk el a reptérre, ahogy idefelé tettük.
Nagyon örültünk, hogy nem számítottuk ki az időt és ráhagyással indultunk ki a reptérre, mert ez a plusz kitérő minimum fél órával meghosszabbította az utazást. Hála a bérletnek, pénzbe viszont nem került.
Hazafelé út időben, rendben zajlott, csak akkor ijedtem meg egy kicsit, amikor Budapesten nem egyből sikerült leszállnia a repülőgépnek, hanem mikor már majdnem leértek a kerekek, újra felhúzta a gépet a pilóta, hogy ismét megpróbálhassuk a landolást. Szaknyelven átstartoltunk. Ezután újabb forgalmi körre volt szükség, hogy letegye a pilóta a gépet, 15 perccel meghosszabbítva az érkezési időt. Alapvetően nem nagy tragédia, de mivel éjfélre járt az idő, jól esett volna már leszállni.
Érdekes, hogy elég sokat utaztam már repülővel, de még sosem volt részem átstartolásban.
Tartalmas, eseménydús hétvégét töltöttünk Stockholmban, kár lett volna kihagyni!
