Ez a nap főleg az autózásról szólt, mert visszautaztunk Litvániába, Klaipédába, de azért egy megállót most is beiktattunk.
Ez volt az egyetlen nap, amikor esett az eső – szinte egész nap – de legalább annyira elcsendesedett, hogy mire Jürmalába értünk, ki tudtunk szállni és egy kicsit sétálni a városban.
Mielőtt beértünk volna Jūrmalába, jött egy kis meglepi: 3 eurós belépődíj az autóra. Elsőre azt hittük, valami hídpénz, mert pont egy felüljárón haladtunk át, de kiderült, hogy ez a városba való belépés díja. Nem autópálya, nem parkolás, egyszerűen csak „üdülővárosi belépő”, amit a környezetvédelem és a forgalom szabályozása miatt vezettek be. Egy napra érvényes, és online is meg lehet venni. Most nem volt jelentősége, nem volt nagy forgalom, de nyáron szempont lehet.
Jūrmala egy igazi lett tengerparti gyöngyszem, közel van Rigához (kb. 20-25 km). A neve lettül nagyjából annyit tesz, hogy „tengerpart”, „tenger szélén” (jūra = tenger, mala = oldal, szél).
A város tulajdonképpen egy hosszú partszakasz mentén elterülő üdülőtelepülés-sorozat, tucatnyi kisebb települést ölel fel (Majori, Dzintari, Bulduri stb.). Híres fehér, finom homokos partjáról, mely több mint 30 km hosszú..
Sok a régi, fatáblás ház, villák, kis díszes részletek, nem is tudtam megállni, hogy ne fényképezzek le egy csomó házat.
Szívesen eltöltenék itt pár napot nyáron, biztos más a hangulata, bár így is beleszerettem a városba. Már nem is emelem ki, hogy zöld, rendezett, tiszta – mert ez alap mindkét országban -, viszont a szépen felújított, stílusos, romantikus házak teljesen belopták magukat a szívembe.
Estére Klaipédaba értünk, mely 100ezres lakosú nagyváros. Igaz két éjszakát töltünk itt, úgy jártunk el, mint Dubajban: mindkét napra másik szállodát választottunk, mert nem tudtunk dönteni 😃
