Az apartmanunkból a környező látnivalókat már megnéztük, így a mai nap legtávolabbi programja tőlünk északra, a 2 órányira fekvő Shkodra városa. Hazafelé Patook Lagúnában található Bella Vita étteremben szeretnénk vacsorázni, ahol már korábban jártunk barátainkkal és magával ragadott a hely hangulata.
Szeretjük kihasználni a rendelkezésünkre álló időt és megnézni minden érdekeset, ami útba esik. Ha valami felkelti a figyelmemet, elmentem és ha arra járunk, előveszem a listámat és beiktatjuk az útitervbe. Így került képbe a Shkopet függőhíd is. Igaz valamennyi kitérőt jelentett, de még belefért a napba.
Prozhmë városától jobbra, a Mat folyó felé vettük az irányt, és a függőhídig végig a folyó mentén haladtunk. Innen kb. fél órát utaztunk, tőlünk Qerretből 1 óra 15 perc az út.
Elképesztő látványt nyújt a Mat-folyó felett feszülő 130 méteres függőhíd.
Albánia egyik kevésbé ismert látványosságáról van szó és ősz lévén csak pár turista volt a helyszínen, akik mire mi odaértünk, végeztek is, így egy rövid ideig magunkénak tudhattuk az egész hidat.
Nagyon izgalmas volt végig sétálni a hídon és visszatekinteni a másik oldalra.
Láttam képet korábbról, amin foghíjas, rozoga deszkákból áll a híd, tuti nem sétáltam volna végig rajta. Szerencsére azóta felújították. A kilátás is pazar: mély kanyon, kristálytiszta víz, és az érintetlen albán vadon.
A függőhíd után még valamennyit autóztunk és közben ilyen gyönyörűségekre bukkantunk, mint az alábbi képen látható híd és táj.
Shkodraig ugyannyi út volt még hátra, mint amennyit idáig megtettünk. A város az azonos nevű tó partján fekszik és legismertebb látnivalója a Rozafa vár. A vár a Buna és Drin folyókkal körülvett dombon magasodik a város fölé. A történet szerint három testvér építette a várat, de mindig leomlott és csak akkor maradt meg, amikor a legfiatalabb feleségét, Rozafát befalazták a várba. Valójában már csak rom áll a dombon, de a kilátás miatt mindenképpen érdemes meglátogatni.
Shkodrától alig 10 kilométerre található az Ura e Mesit, vagyis a Mesi híd. Ez a 18. században épült, közel 100 méter hosszú kőhíd az egyik legszebb oszmán kori mérnöki alkotás a Balkánon.
Hazafelé már nagyon vártuk, hogy betérjünk a Patook lagúnán található – talán most már hívhatom: kedvenc – éttermünkbe. Nem csak azért, mert éhesek voltunk, hanem mert igazi élmény itt eltölteni egy étkezést. Ami minket elvarázsolt, az a lábakon álló faházakból álló kis termek, ahol csak egy asztal társaság fér el. A naplemente színei és hangulata még különlegesebbé tette ezt az alkalmat.
Természetesen rengeteg féle halból választhatunk az étlapról, de itt kóstoltuk meg először a hagyományos albán kukorica kenyeret is. Most sem csalódtunk, remek vacsorát kaptunk.
Az éttermek kabinszerű, intim, rusztikus hangulata miatt igazán különleges élmény itt vacsorázni.
