A vulkánhoz itthon előre online megvettem a jegyet, mert a helyszínen nem lehet és sokszor el is fogynak. 9.10-es felvonóhoz kellett időzíteni az indulást. Az út a szállásunktól 1 óra15 perc, de hagytunk rá bőven időt, nehogy közbe jöjjön valami, illetve gondoltam, hogy az odafelé úton meg fogunk állni egy-egy kilátónál fotózni.
Elhagyva az autópályát és településeket, először vékony, magas törzsű fenyő erdőn keresztül vezetett az út, majd ezek a fák is eltűntek és csak kopasz sziklák szegélyezték utunkat. Jó darabig kanyargós szerpentines úton haladtunk felfelé, majd ahogy rátértünk a TF-21-es számú útra, hosszú egyenes szakaszok következtek a felvonó parkolójáig.
Elég sokan várakoztak már a nyitásra, a parkolóban irányították a forgalmat. Megérte korán jönni, kényelmes helyen tudtunk leállni. Az első felvonó 9-kor indul, de a 9.10-esekkel együtt engedték be a látogatókat. Hétágra sütött a nap, de kabát és sapka is kellett, mert fújt a szél. 2300 méter magason található a felvonó és 8 perc alatt visz fel 3555 méterre, nem kell hosszú útra számítani. Nyomokban látni havat, nem borítja teljes fehérségbe a hó hegyet. Sajnos a séta ösvények le voltak zárva, mert azok havasak voltak. Megfelelő felszereléssel lehetett túrázni, de a legtöbb látogató, ahogy mi is, nem erre készültünk.
Maximum 1 órát lehet fent tartózkodni, de így, hogy nem volt lehetőség jobban szétnézni a vulkánon, fél óránál többet nem nagyon lehet eltölteni. A ruházatunk megfelelő volt, csak a kezem fázott, de ezért a rövid alkalomért nem akartam hozni. A kilátás szép, de hiányoltam, hogy csak egy oldalról látható a panoráma. Figyelembe véve a leírtakat és hogy 42 euroba kerül a felvonó, nem érzem így utólag kihagyhatatlannak ezt a programot. Nyilván más lett volna sétával együtt.
A vulkán látogatás után Puerto de la Cruz felé vettünk utunkat, útba ejtve az El Portillo Látogatóközpont. Meglepetésünkre, az út egyik oldalán homok dűnét vettünk észre. Erre számítottam itt a legkevésbé. A másik oldalon teljesen más a hangulat: sötétbarna, vöröses lávakövek, szabálytalan sziklakupacok hevernek. Nem is gondoltam, hogy ezen az oldalon ennyire más arcát mutatja a hegy. Hamar elértünk a látogatóközpontig. Nem nagy és ingyenes, érdekes színfoltja a programnak, érdemes megállni.
A kikötővárosban először a belvárosban sétálgattunk, majd átgurultunk a Botanikus kerthez. Viszonylag gyorsan bejárható, de érdemes megnézni, vannak különleges trópusi fák.
A nap végére hagytuk a leghosszabb programot, a Loro parkot. Nem gondoltam, hogy állatkertbe fogok menni, gondoltam már mindketten kinőttünk belőle, de nagyon jókat olvastam róla és Fanni is kérte, hogy ütemezzük be. Sajnos nem feltételeztem, hogy 6 óránál korábban zár az állatkert, pedig de, fél6-kor és én 3 órát terveztem, viszont így csak 2,5 óránk jutott az állatkertre. Hiányzott az a fél óra, de még több időt is el lehet itt tölteni. Egyrészt hatalmas területen fekszik, másrészt a show-khoz igazítottuk az útvonalunkat. Megnéztük az Okra show-t, utána delfin majd a papagáj show következett, köztük pedig az állatokat látogattuk meg. Az egész állatkert mintha dzsungelben lenne, nem is gondolná az ember, hogy mi bújik meg a városban. Gyakorlatilag ez is egy botanikus kert állatokkal. Nagyon érdekesek voltak az állat show-k, a fóka show-ról már lecsúsztunk, de olyan is van. Bár nem vagyok oda különösebben a madarakért, a különböző rózsaszín flamingók nagyon tetszettek és lenyűgözött az egyensúly érzékük, ahogy a pipaszár lábukon aludtak vagy csak lóbálták a fejüket, a megfelelő fűszálat keresve? 🙂
Jó ötlet volt eljönni a Loro Parkba, csak sajnáltuk, hogy ilyen korán zár (vagy hogy mi nem értünk oda előbb).
