A napot az előzőhöz hasonlóan, Funchalban kezdtük. Első állomásunk a Monte hegyen található Miasszonyunk templom (Nossa Senhora do Monte) volt, melynek magyar vonatkozása is van: itt nyugszik IV. Károly magyar király.
A templomhoz közel található a korábban említett szánkópálya kiindulópontja, ahol rengeteg turista állt sorban, mi azonban a Monte Palace Tropical Garden-t vettük célba, ami szintén itt található. A kertet 10 Euro/fő belépődíj ellenében lehetett meglátogatni. Nem emlékszem pontosan, hogy mennyi időt töltöttünk itt, de két órát biztosan.
A tegnapi botanikus kertet messze felülmúló élményben volt részünk. Óriási területen trópusi növények, japán kert, orchidea kert, tavak, csobogók találhatók. A palota (inkább villának nevezném) melletti tó a giccsesség határát súrolta a vízeséssel, szobrokkal, itt-ott mű állatokkal, de azért nagyon tetszett.
Ennyi orchideát egyszerre még sosem láttam.
Japán kert
Gyönyörű kilátás nyílt a funchali kikötőre.
A trópusi kert után a Pico do Aireiro felé vettük az utunkat, mely Madeira harmadik legmagasabb csúcs 1818 méterével. Az a jó a kis szigetekben, hogy hamar eljutunk a látnivalókhoz, ide is cirka 1 óra alatt meg is érkeztünk.
Fenséges látvány tárult a szemünk elé, ahogy a felhőkből előbukkantak a hegycsúcsok. A messzi távolban szélerőművek kandikáltak ki a tojásfehérjehabnak tűnő felhőkből. Itt-ott még hó maradványokat is láttunk. Isteni érzés volt a hegy csúcsán található kávézó teraszán sütkérezni és kávét szürcsölni 🙂
A kis távolságoknak köszönhetően a hegycsúcsról hamarosan elértük Santana-t, ahová a hagyományos háromszög alakú házikók miatt mentünk. Egy mintapéldányt már láttunk a botanikus kertben, így tudtuk, hogy mit keressünk. A kisváros közepén meg is találtuk a pirosra festett, kékkel keretezett ajtajú mesebeli kunyhónak kinéző házakat. Némi csalódást okozott, hogy az általam várt falunyi ház helyett csak pár darab maradt meg.
