Kezdőlap » Élménybeszámoló » Nyugat Madeira 4. nap

Nyugat Madeira 4. nap

Az elmúlt két napban Madeira déli partján található Funchalt ismertük meg, elautóztunk a sziget közepe táján található Pico do Aireiro hegycsúcsra, innen az északi parton található Santanába, majd onnan keletre vissza Funchalba.

Ma a sziget nyugati oldalát fedeztük fel, fő úti célunk a legnyugatabbra fekvő Porto Moniz volt. Nem a parton haladtunk végig, hanem a sziget belseje felé vettük az irányt az Encumeada hágóhoz. Nem gondoltam volna, hogy ezen a kis szigeten ekkora hegyek és szintkülönbségek vannak, a táj pedig csodálatos.

 
Sao Vicentében megnéztünk egy vulkanikus barlangot és betekintést nyerhettünk Madeira sziget születésébe egy kisfilmen keresztül (belépő 8 Euro/fő).  Innen Porto Monizba az északi parton folytattuk utunkat. Szállásfoglaláskor felmerült, hogy a nyugati parton foglalunk szállást Funchal helyett, de szerencsére nem így döntöttünk, mert igaz, hogy Porto Moniz szép kis város és a táj is gyönyörű, a legtöbb látnivaló mégiscsak a főváros környékén van. A sziget lakosságának közel fele Funchalban lakik, a sziget  többi részén osztozkodik a másik 50%, ebből is főleg a partszakaszok lakottak, a sziget belsejében a népsűrűség ritkább a hegyek miatt.

Porto Monizban sétáltunk a parton, majd kerestünk egy helyet, ahol haraphatunk valamit. Jól nézett ki az óceán vízéhez épített strand.

 

Visszafelé a Paul da Serra hegygerincen haladtunk Rabacal felé, ahol levada túrát terveztünk.

Izgalmas volt a hömpölygő felhőben autózni és a látvány is lenyűgöző volt, ahogy lassan kúszott a felhő a völgybe.

A levadák vízelvezető csatornák a magaslatokból az alacsonyabban fekvő területekre. A levadák mentén futó gyalogösvényenyek remek alkalmat nyújtanak a kirándulásra. Mi sem szerettünk volna kihagyni egy ilyen lehetőséget, beiktattunk egy 2 órás túrát a programunkba. A gyalogút végén jutalmul egy vízesést kaptunk 🙂

    

Visszafelé egy meredek kaptatón kellett felmennünk a hegygerincre, ahol leparkoltunk. Igénybe vehettük volna az utolsó buszt, amely a völgy aljából indult, de úgy gondoltuk ennyi mozgásra szükség van. Megdolgoztattuk a szívünket rendesen. 🙂 Mire felértünk, kezdett a nap lebukni, időben és fáradtan szálltunk be az autóba, hogy visszatérjünk főhadiszállásunkra, a Casa do Casiero-ba.

Bejegyzés felcimkézése: ,

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .