A mai napot északon terveztük eltölteni az Anaga Nemzeti Parkban, összekötve Tereife fővárosával, Santa Cruz de Tenerife-vel.
Először az Anaga Nemzeti Park Cruz de la Carmen kilátóját vettük célba. Gyönyörű erdős, szerpentines út vezet a kilátóhoz, nagyon tetszett. Sajnos fél11 körül értünk ide és már be sem engedtek a parkolóba, mert megtelt. Tovább hajtottunk a következő kereszteződésig, ahol már szintén sok autó várakozott a parkolásra. Ahogy elhaladtunk mellettük, megláttam azt a fallal szegélyezett gyalogutat, amiről rengeteg képet láttam az interneten és bár a parkolási helyzet továbbra is bosszankodásra adott okot, örültem, hogy véletlenül ráakadtunk erre a helyszínre. Elgurultunk az út végén található kilátóhoz majd visszafelé újra megkiséreltük a parkolást, ami az út szélén való megállást jelentette, mert itt nincs (hely) kiépített parkolónak. Ami nehezíti a helyzetet, hogy ez egy keskeny út, csak az egyik oldalán lehet megállni, mert különben dugó alakul ki. Bár a parkolás nem könnyű az egész szigeten, értékeltem, hogy mindenhol ingyenes és nem csak a pénz miatt, hanem, hogy nem kell azzal foglalkozni, hogy milyen applikációt kell használni, mikor jár le stb.
A lényeg, hogy megtaláltuk az egyik legtöbbet fotózott babérerdős bejáratot. Úgy láttuk, hogy sokan csak idáig jönnek be, mi azért sétáltunk még kb. 20 percet az erdőben (nem néztem az időt, csak úgy érzésre), aztán visszafordultunk. Nagyon szívesen túráznék itt egész napot, rengeteg lehetőség adott. Gyorsan visszasiettünk az autóhoz és hálát adtam, hogy meg tudtunk állni, mert ahogy feljebb jeleztem, kisebb dugó alakult ki.
Tovább autóztunk a hegy másik oldalára Taganana települést kiszemelvel. Erre is hangulatos szerpentines út vezetett, az erdőből kiérve csodálatos panorámával a zöld hegyekre és az óceánra. Szendvicsünket a part melletti parkolóban fogyasztottuk el. Szerettünk volna egy kávét is inni a szendvicsünk mellé, de olyan szűk kanyargós úton akart bevinni a településen belül a navigáció, hogy inkább feladtuk. Inkább elindultunk a fővárosba, ahol a Sydney operaházra hasonlító Auditorium épületét vettük célba.
Kb. egy óra alatt értünk a városba és visszafelé is élvezhettük a kanyargós utakat. Sokat kellett várnunk az aznapi kávénkra, mert bár az épület aljában található egy kávézó, nem lehetett kiülni, bent pedig akkor zaj és visszhang volt, hogy inkább nem erőltettük. Másik helyszínt kerestünk, egy szép parkot, de itt megint parkolási problémába ütköztünk, így tovább hajtottunk San Cristóbal de La Laguna-ba, Tenerife régi fővárosába. Itt sokkal kevesebb turista volt, az utcákon sem találtunk sok kávézót, úgy hogy az elsőre le is csaptunk, hogy megihassuk napi adagunkat.
Nem hagyott nyugodni, hogy első állomásunkat kihagytuk, ezért megbeszéltük, hogy visszamegyünk, hátha délután már kevesebben lesznek. Miután Tenerife összesen 80 km hosszú légvonalban, nem nagy távolságokról beszélünk, a mi esetünkben ez 15 percet jelentett. Nagyon élveztem reggel az erdős szerpentines útszakaszt, így legalább még egyszer részese lehettem a látványnak. Jól tettük, hogy visszamentünk, mert bár most sem volt szabad parkolóhely, de rövid várakozás után kifogtunk egyet.
Innen indul a másik népszerű túraútvonal, az Érzékek ösvénye. Itt is csak egy kisebb sétát tettünk, majd elégedetten hazafelé vettük az utat.
