Ma reggel is a Vörös téren kezdtünk. 1o órára volt jegyünk a Kremlbe, azon belül is a Fegyvertárba. A Kremlhez a térnek St. Vazul Székesegyház felőli oldalához mentünk, mert azt hittük, hogy ott van a bejárat, de pechünkre az átellenes oldalánál, az Alexanderszkij kert felől kellett volna megközelÍteni, ott van a jegyiroda. Beletelt némi időbe, mire átcaplattunk a másik oldalra. Ekkor még időben voltunk, átvettük az online rendelt jegyet (1000 rubel/fő, gyerekeknek ingyenes) és a pénztáros hölgy elirányÍtott minket. Mondta, hogy menjünk ki az épületből és aztán menjünk balra. Kimentünk és elbizonytalanodtunk, hogy vajon mire gondolt, hogy neki balra vagy nekünk balra, mert az egyik irányba nem láttunk mozgást, a másikba viszont rengetegen álltak. Úgy döntöttünk, hogy a tömeg felé vesszük az irányt és sikerült átverekedni magunk több turista csoporton. Miután követtük az egyik csoportot, hamarosan kiderült, hogy ők nem oda tartanak, ahové nekünk kell és hiába kértünk útmutatást az őröktől, nem tudtak érdemben segíteni, úgy hogy mi is megértsük. Kitáblázva semmi nem volt és a belépőjeggyel kapott kis térkép sem jelölte egyértelműen, hogy ki kell-e mennünk a Kremlből és a másik irányból közelÍthető meg a Fegyvertár vagy bentről is.
Miután már elmúlt 1o óra, úgy voltunk vele, hogy megnézzük a többi látnivalót és utána megkeressük a Fegyvertárat. Csak beengednek, ha már ki van fizetve a jegy. A Katedrális térre mentünk, ahol 3 székesegyház található: , ötkupolás Uszpenszkij-székesegyház (Istenanya elszenderedése-székesegyház), Blagovescsenszkij-székesegyház (Angyali üdvözlet-székesegyház), Arhangelszkij-székesegyház (Mihály arkangyal-székesegyház). Ha valaki nem akar bemenni a Fegyvertárba, ide külön kell jegyet venni. A téren található még a Nagy Iván-harangtorony (Ivan Velikij-harangtorony), amely sokáig a város legmagasabb építménye volt 81 m-es magassávával. Huszonkét harangja van, a legnagyobb, az Uszpenszkij-harang 65,5 tonnát nyom.
Mindenhol őr áll, csak a kijelölt helyen lehet közlekedni. Ahogy valaki lelép a járdáról az úttestre, rögtön sípolnak. Szerencsére megtaláltuk az utat a Fegyvertárba és nem problémáztak az időn. A Fegyvertárban nem csak fegyverek vannak, hanem egyben Kincstár is. Arany- és ezüst edényeket, ékszereket, cári használati tárgyakat, külföldről kapott ajándékokat is őriznek.
Számomra a legérdekesebb a prémes korona, a híres Faberge tojások és az eszméleltlenül díszes borítású, arannyal, drágakövekkel kirakott evangélium könyvek fedlapja volt.
9 termen keresztül gyönyörködhetünk a sok kincsben. Az egyikben cári hintók is megtekinthetők. Lovaskocsi múzeumban jártunk már Lisszabonban, az is nagyon tetszett. Mai szemmel természetesen nagyon giccsesek ezek a kocsik.
A mai napra csak a Kremlt terveztük, mert nem tudtuk, hogy mennyi időt fog igénybe venni a túra és bár még csak fél 1 volt, mire végeztünk, nagyon elfáradtunk a sok sétától. Ma is a GUM-ban ebédeltünk, a tegnap felfedezett étteremben. Utána amíg kitaláltuk, hogy mi legyen a délutáni program, a közelben található Zarjagye parkban pihentünk és napoztunk egy kicsit. A hőmérséklet kb. ugyanannyi volt, mint tegnap, de előbújt a napocska.
Örömmel tapasztalom, hogy kezdenek visszajönni szavak. Az elmúlt napokban azon gondolkodtam, hogy hogyan van a “nem tudom” és ma beugrott “nye znájú” (Я не знаю). A következőkkel gazdagodott a szókincsem: mondani (сказать), akarok (Я хочу), ember (человек), óra (час), palacsinta (блинчики), Télapó (дед мороз). Egyre hasznosabb szavak 🙂 Sajnos a ragozásra nem emlékszem. Következő orosz utamra megpróbálok jobban felkészülni.
Kis tanakodás után az Állami Moszkvai Egyetem lett a nyerő, mint következő célpont. A héten még szép idő lesz, szeretnénk kihasználni a szabadtéri programokat. Ismét megpróbálkoztunk a 255-ös busszal és ezúttal meg is érkezett. Hál’ Istennek jó sokat kellett vele utazni, volt is hely, tudtuk pihentetni még egy kicsit a lábunkat. Szükség is volt rá, mert ugyanúgy, ahogy Amerikában van: nagy ország, nagy terek, sokat kell sétálni. Hatalmas területen fekszik az Egyetem, óriási zöld területtel körülötte. Maga az épület is irgalmatlan nagy (és persze szép is), egyike a Hét Nővérnek.
A Nővérekről azt kell tudni, hogy Sztálin idejében építették ezeket a magas épületeket. A testvérek között vannak szállodák, külügyminisztérium, lakóépület. ÁllÍtólag szerették volna leutánozni az amerikai felhőkarcolókat, de a technológia ismeretének hiányában magas épületet tudtak építeni, de keskenyet nem.
Az egyetem 24o méter magas, 36 emeletes. Amerikai szemmel és az emeletek száma alapján nem tűnik felhőkarcolónak (gyanítom, hogy itt a belmagasság jóval nagyobb), de elkészültekor a világ hetedik legmagasabb épülete volt. Léteznek “igazi” felhőkarcolók is Moszkvában. Természetesen ezeket a modern épületeket a 21. században épÍtették.
Sajnos az Egyetem épületébe nem engedtek be, csak kívülről tudtuk megcsodálni. Elsétátáltunk a Veréb hegy szélére, a Moszkva folyóig, ahonnan jó kilátás nyílik a fent említett modern felhőkarcolókra. Amíg a buszra vártunk, kezdett besötétedni, így alkalmunk volt ezeket a monumentális épületeket kivilágítva is megnézni.
Az elmúlt két napból a benyomásom a városról, hogy nagyon rendben tartják, folyamatosan takartítják, ebből adódóan nagyon tiszta, pedig 12 milliós városról beszélünk! Nemcsak a belvárosban tapasztaltuk ezt, hanem az úton kifelé az Egyetemhez is, ami kiesik a központtól. Graffitivel sem találkoztunk egy aluljáróban sem. Összességében véve, ha nem látnánk a cirill betűs feliratokat, bármelyik európai nagy város lehetne. Itt is megtalálhatók az üzletekben a világmárkák. Egyelőre a rend(őrök) és a tisztaság, ami megkülönbözteti a többi megapolisztól. Abszolút biztonságban érezzük magunkat, eddig nem találkoztunk rossz arcú egyénekkel, csoportokkal sem, szóval Moszka kap tőlem sok piros – pont helyett – csillagot :).
