Sokadjára járunk Albániában és Sarandán is voltunk futólag – ez érdekes sztori így utólag 🙂 -, de nem igazán volt még alkalmunk jobban felfedezni a déli részt. Erre is eljött a megfelelő időpont, 3 napot töltünk a városban.
Először a mostanában nagyon felkapott Ksamil településre autóztunk át – amúgyis nagyon közel esett a szálláusnkhoz. Saját szememmel szerettem volna látni az „Albán Bora Bora-t”. Pici homokos öblök, mini szigetek a part közelében, kristálytiszta víz. Még szezon előtt járunk, így alig voltak emberek, lehetett nyugodtan sétálni a parton, beülni egy kávézóba és csak nézni a vizet. Valóban szép, de a nyári tömegturizmus sokat ronthat az összélményen.
Dél körül átgurultunk a közeli Butrint Nemzeti Parkba, ami kb. 15 percre van Ksamilból. Antik romváros, ókori színházzal, templomokkal, boltívekkel – mindezt a természet szinte benőtte. Nagyon különleges hangulata van, ahogy a fák között sétálva egyszer csak előbukkan egy római kori mozaik vagy egy régi kőkapu. Érdemes kényelmes cipőben jönni, mert kicsit dzsungeles a terep, de megéri. Sőt, melegben, napsütésben kellemes program a fák között sétálni. A romváros UNESCO világörökségi helyszín, látogatók is szép számmal voltak még így szezonon kívül is.
Másnap reggel elindultunk Gjirokastra felé.
A gjirokastrai vár hatalmas – már messziről uralja a város látképét. Ahogy felértünk a hegytetőre, az első benyomás az volt, hogy ez tényleg komoly erődítmény: vastag kőfalak, bástyák, és egy hatalmas udvar középen. A várból elképesztő kilátás nyílik a Drinos-völgyre és a környező hegyekre.
Bent van egy kis múzeum is – főleg a kommunista korszakból származó fegyverekkel, régi börtöncellákkal és kiállításokkal. A légkör kicsit komor, de nagyon érdekes bepillantást ad Albánia közelmúltjába is, nem csak a középkorba. Ami meglepett, hogy a várban van egy régi amerikai katonai repülőgép is, amit állítólag az albánok “zsákmányoltak” a hidegháború idején – elég szürreális látvány egy középkori erőd udvarán.
Nem tudom mennyi lett volna a belépőjegy ára – valószínűleg nem sok -, de Nagy Péntekre való tekintettel ingyenesen látogatható volt a vár.
Gjirokastra macskaköves belvárosa rendkívül hangulatos, feltétlenül megér egy sétát, főleg, ha kávézunk, sütizünk is egyúttal 🙂
Délután újra ellátogattunk a Kékszem-forráshoz (Syri i Kaltër), ha már itt járunk a közelben. Első alkalommal pár éve februárban jártunk itt először. Akkor építették ki a forráshoz vezető utat és tél lévén, rajtunk kívül csak egy pár tartózkodott a forrásnál. Mivel meleg volt és nem akartunk sok időt a forráshoz történő sétával tölteni (kb. 2 km), inkább béreltünk egy robogót, amivel pár perc alatt letudtuk az utat. Igen, már erre is van lehetőség, többen is kínálnak robogó bérlést az út mentén. Természetesen korábban belépőjegyet sem kellett fizetni, a népszerű turisztikai célpont azóta áldozatul esett a kapitalizmusnak. Egyrészt furcsa volt látni, hogy mennyire kiépült a forrás környéke, szálláshelyek, büfék, nyilvános wc, másrészt a kultúrált környezet kialakításának köszönhetően kellemes időtöltést biztosít a helyszín.
Mindig ambivalens érzéseket vált ki belőlem, amikor „elturistásodik” egy hely, ugyanakkor mivel én is szeretek utazni, sok gyönyörű, érdekes helyről lemaradnék, ha mások nem népszerűsítenék.
Mindenesetre jó volt látni újra a Kékszem-forrást, buja, zöld környezetben a téli évszak csupaszságával szemben. Hazaindulásunk előtt elfogyasztottuk késői ebédünket egy útszéli étteremben. Albániában kivétel nélkül mindenhol finomakat ettünk, ezúttal sem történt másképp.
