A mai nap a történelemé, első helyszínünk Nyergestető a szabadságharcosok emlékhelye illetve Kézdivásárhely.
Nyergestető számtalan véres ütközet helyszíne volt, többek között a szabadságharc idején is. A csata helyszínén emlékoszlop őrzi az elesett székely hősök emlékét. Az emlékművel átellenben lévő területen, évről évre egyre több kopjafa állításnak köszönhetően “kopjafa erdővé” duzzadt a korábban egyszerű emlékhely.
Ide kívánkozik Kányádi Sándor verse, melyben megörökítette Nyergestetőt és a szabadságharcosok történetét.
Kézdivásárhelyen Céhtörténeti múzeumot látogattunk meg. Érdekes volt látni a régi szakmák tímár, szűcs, kovács, csizmadia stb. szerszámait, az ipartársulatok emlékeit. A múzeumnak van egy népviseleti kiállítása is, több mint 200 babán láthatóak a székely népviseleti ruhák. A ruhákat erdélyi magyar gyerekek készítették a 70-es évek elején. Hamar megtaláltuk jelenlegi szálláshelyünk, Gyimesfelsőlok népviseletét.
A város unikumnak számít az udvarterei miatt, ugyanis nem nagyon létezik olyan város, ahol megmaradt ez a településforma. Bevallom, én sem hallottam az udvartérről korábban, ami egy keskeny sikátorszerű utcácska. Utca is és udvara is annak a családi háznak, amely ott található. Gyakorlatilag a tér körül lévő kapualjak ilyen utcákban folytatódnak.
A Fő téren áll Gábor Áron szobra, itt öntötték ugyanis az ágyúcsöveket.
Nem volt egy szoros nap, mégis betöltötte a napot ez a két helyszín. Márkó anyutól kapott egy székely vicc gyűjteményt, a kocsiban ezzel szórakoztatott minket.
