Reggel fél4-kor kint voltunk a reptéren és nagy meglepetésünkre az autóbérlő cég telepe zárva volt. Kicsit megijedtünk, hogy most hogy fogjuk leadni a kocsit, de szerencsére negyed óra múlva nyitott egy hölgy, nem kellett sokat várni. Mindent rendben talált, a gumijavítást nem vette észre 🙂
Időben felszálltunk. Az ablaknál kaptam helyet, és mivel csak helyenként terült el alattunk felhőpárna, jó időtöltést jelentett a bámészkodás: óriási sziklák, köztük elterülő sivatag, melyet autópálya szel keresztül, a mértani alakot öltő megművelt földek, kanyargós folyó és kanyonok, aprócska pontnak tűnő házak és a miniatűr hangyáknak látszó cikázó járművek. Mintha csak egy terepasztal fölött állnék.
Felfoghatatlan ennek az országnak a mérete. 3 órát repülünk csak az ország közepéig, 2 órát ugrik az időzóna és milyen változatos a táj!
Megérkeztünk a Dallasi repülőtérre. Ez is egy hatalmas reptér, mert nem csak nemzetközi forgalmat bonyolít, hanem belföldit is. Sőt, a belföldi terminálon, ahová érkeztünk az American Airlines-sal, sokkal több utas volt, mint a nemzetközin. Londonban, San Franciscoban és itt is HÉV-szerű járművek közlekednek a terminálok között. Tök jó, láttunk több utast is cowboy kalapban 🙂
Kicsit morogtam, mert a reggeli járaton csak kávét kaptunk. Rögtön ebéddel kezdtük a napot, mert az út hossza 3 óra volt, de itt két órával több van, tehát 11 órakor szálltunk le.
……
Most már igazán fáradtak vagyunk, 1 napja indultunk el. Nem is lenne baj, ha nem kellene Koppenhága felé kitérőt tenni és 8 órát várni. Jelen esetben ez az ára a jó árú repülőjegynek. Gondoltam rá, hogy eltérítjük Budapest felé vagy felszállunk egy közvetlen budapesti járatra 🙂
………
……..
Kicsit késve ugyan, de megérkezett a repülő Budapestre és éjjel 1-kor ágyba kerültünk, utána két napig kómásak voltunk, mert nem tudtuk kialudni magunkat.
