Hazaút

Reggel 5 órára kint kellett lenni a repülőtéren, plusz leadni a bérelt autót, így kb. 4-kor keltünk. Sara, a vendéglátó nagyon rendes volt, kikészítette nekünk még este a reggelit, nem kellett üres gyomorral elindulni. Gyorsan bekaptuk a reggelit, megbeszéltük, hogy hová dugjuk a kulcsot és szép csendben elhagytuk a szállást. 20 perc alatt a repülőtéren voltunk, leadtuk az autót és elindultunk becsekkolni.

 

Madeirán nincs túl sok lehetőség hosszú kifutópálya építésére, ezért az óceánba hosszabbították meg, melyet rengeteg cölöp tart. Az autóút egyik szakasza éppen a hosszabbítás eleje alatt megy el, így volt alkalmunk alulról is megnézni az építményt. A repülőtéren makett formájában könnyen áttekinthető.

 

 A biztonsági ellenőrzésen derült ki, hogy a manikűr készletemet elfelejtettem betenni a bőröndbe, a kézipoggyászban meg természetesen kiszúrták. Kicsit izgultam, hogy örökre meg kell válnom drága készletemtől, de rendes volt a biztonsági őr, visszaadta.

Lisszabonban 5 óra várakozási idő várt ránk, amit a városban terveztünk tölteni és a felszállásig azon agyaltunk, hogy mit csináljunk a szerencsésen visszakapott manikűrkészlettel, mert ha kimegyünk a városba, visszafelé ugyanúgy át kell menni a biztonsági ellenőrzésen és nem biztos, hogy ott is megússzuk. Jobbnál jobb ötleteink támadtak, pl. eldugjuk valahová a repülőtéren és ha átjutottunk az ellenőrzésen, magunkhoz vesszük, megkérünk egy ott dolgozót, hogy vigyázzon rá 🙂 stb. de végül nem került rá sor, mert nem hogy nem mentünk ki a városba, a végén azon izgultunk, hogy elérjük-e a csatlakozást, mert késve engedtek beszállni a gépbe, majd utána kisvártatva leszállítottak, vártunk 1 órát (közben a Germanwings kataszrófájáról szóló híreket néztük a hírekben, sose jobbkor, remek volt 🙂 ), majd miután másodszor is felszállítottak, ismét várni kellett, a pilótanő bemondta, hogy technikai probléma akadt… Nem mondhatnám, hogy nyugodt voltam, de gondoltam, inkább a földön legyen technikai probléma, mint a levegőben, de ha módomban állt volna, gépet cseréltem volna 🙂

 Végül felszálltunk és negyedóra múlva már Porto Santo felett szálltunk el, mely Madeirához tartozó kis sziget. Szerettem volna áthajózni, mert hosszú homokos, pálmafás tengerpartja van ellentétben Madeirával, de mivel ezen kívül sok látnivaló nincs és a hőmérséklet fürdésre nem volt alkalmas, szomorúan, de lemondtam róla.

Az úton minden simán ment, szerencsésen megérkeztünk Lisszabonba, de innentől fogva nem volt kétséges, hogy városnézésnek lőttek, manikűrkészlet marad. Pont annyi időnk volt az átszállásig, hogy kényelmesen meg tudtunk csinálni mindent, és várakozni sem kellett. Sajnáltam, hogy nem tudtuk megnézni Lisszabont, mert nekem Madeira nagyon bejött, biztos Lisszabon is tetszene. Mindenképpen kerítünk rá sort a jövőben, hogy be tudjuk pótolni ezt az alkalmat.