Kutaisi

Sokan vártak a kutaisi-i járatra, szinte tele volt a gép. Aludni nem nagyon tudtunk, mert elég kényelmetlen volt, inkább csak szundikáltunk. Az út 2 óra 40 perc volt, Grúziában két órával később van, így kb. fél 5-kor szálltunk le. A Georgian Bus cégnél vettünk két jegyet fejenként 10 Lariért és kisbusszal vittek az adott címre. Vicces volt, hogy jobb kormányos volt az autó, mert egyébként jobb oldali közlekedés van. kb. indulás után 500 méterrel leállt az autó, de viszonylag gyorsan életet lehelt bele újra a sofőr, így nem volt időnk pánikba esni 🙂

A kisbuszban utazott két helyi lány is, akik a cégnél dolgoznak – gondolom hazafelé tartottak a munkából – és nagyon rendesek voltak, segítettek a sofőrnek megkeresni a szállodát és tolmácsolni, mert ők beszéltek angolul. Lévén kora reggel értünk Kutaisibe, kb. 6 órakor, megvárták, amíg a hotelnél valaki ajtót nyit és beenged és csak utána mentek el. Az út egyébként a reptérről nem tartott sokáig, kb. 20 perc volt. Sötét volt, nem sok mindent lehetett látni az útból.

Megkaptuk a szobát, ami miatt izgultunk egy kicsit, mert elvileg fél 1-től lehet csak bejelentkezni, de örültünk, hogy nem volt gond és rögtön le is feküdtünk aludni. Kb. 5 óra alvás után úgy döntöttünk, hogy ideje elindulni felfedezni a várost. Előtte még átköltöztettek egy másik szobába, amit eredetileg lefoglaltunk és ami szebb és nagyobb, mint ahová először becuccoltunk.

 Kutaisi:

A város központhoz közel foglaltunk szállást, gyalog könnyen be tudtuk járni. Az első feladat a pénzváltás volt, a második az evés. Rengeteg pénzváltó van, ez nem okozott gondot. 1 Lari (GEL) 118 Ft, váltópénz tetri. A szállásunkhoz nagyon közel találtunk egy kávézót-szendvicsezőt. 4 féle sós hússal és gombával töltött leveles tésztás kaját kóstoltunk és kávét ittunk. Ez 8 Lariba került.

Maga a város nem különösebben szép, elég sok a rossz állapotban lévő ház. Autók vannak mindenfélék, jobb és balkormányos, nagyon öreg és drágább autók is. Imádnak dudálni.

Olyan, mintha 20-30 vagy még több évet mentünk volna vissza az időben. Nincsenek nagy szupermarketek és bevásárlóközpontok, hanem kis vegyesboltok, amelyek többnyire nem önkiszolgálóak. Felírják egy cetlire a vásárolni kívánt áruk árát és azzal kell menni egy másik eladóhoz fizetni, ami abból áll, hogy odaadod a pénzt, ő meg lepecsételi a cetlit 🙂 Persze találtunk önkiszolgáló, teljesen kulturált ABC-t is pénztárgéppel. Betévedtünk a piacra is, ahol vettünk egy darab füstölt sajtot és gránátalmát. Sokféle zöldség, gyümölcs, hús és haláru volt, de utóbbiakból nem szívesen vettem volna látva a tárolási körülményeket. Az egyik vegyesboltban a fagyasztóládába csomagolás nélkül voltak bedobálva az egész csirkék 🙂

Kutaisi

Kutaisi – utca kép

Látnivaló nem sok van, a Bagrati kolostor és a Gelati kolostor híres. Mindkettő a Világörökség része. Nagy és impozáns, 1003-ban fejezték be az építését. A világörökség része. Belül nekem nem volt különös. Nemcsak turisták járnak ide, mivel szombat volt, 4-5 menyasszony is fényképezkedett a kolostor előtt illetve szertartás is folyt.

Bagrati kolostor, Kutaisi

Pihentető és érdekes volt a város parkjában ücsörögni és figyelni a járókelőket. Én fázós vagyok, de meglepődve tapasztaltam, hogy a kb. 21 fokban, – ami nekem  a páratartalom miatt még többnek tűnt – a helyiek kabátban, pulcsiban vannak, a nők a szoknyához harisnyát viseltek, pedig mi rövid ujjúban voltunk és ujjatlanban sem fagytunk volna meg. A nők ízlésének és öltözködési stílusának még van hová fejlődnie 🙂

Szökőkút, Kutaisi

Összességében véve nem volt csalódás Kutaisi, mert olvastam róla, hogy nem egy csilli-villi város, bár időnként a szmog kifejezetten zavart. Jellemző a kontraszt több területen is: a „kis piszkos” vegyesboltok és az európai szintű üzletek (pl. telefonos), kívülről lepukkant hotel, bent lakosztály, nagyon régi autók és limuzin. Olyan érzése van az embernek, hogy fél lábbal már nyugaton van Kutaisi, fél lábbal még a szocializmusban.

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre, ha nincs anyu és apu, akik vigyáznak a gyerekekre. Köszi!