Kezdőlap » Élménybeszámoló » Kutaisi környékén

Kutaisi környékén

A reggel azzal kezdődött, hogy kiderítsük hány óra. A bizonytalanságot az okozta, hogy Magyarországon átállás volt az éjszaka a téli időszámításra és nem tudtuk, hogy Grúziában is. Az internetnek köszönhetően gyorsan kiderítettük, hogy pár éve itt nincs átállás, így a különbség a magyar és grúz időzóna között immár 3 és nem 2 óra. Miután tisztázódott a pontos idő, megnyugodtunk, hogy nem csúsztunk le a reggeliről és gyorsan megkerestük az ebédlőt. Rajtunk kívül csak egy japán turista reggelizett.

A reggeli bőséges volt: felvágott, sajt, kemény tojás, virsli, lekvár, keksz, uborka, paradicsom, keksz, üdítő. Egyedül a nescafé okozott csalódást, jól esett volna egy finom kávé. Szóba elegyedtünk a japán turistával, aki készségesen segített eligazodni az ebédlőben, hogy hol találjuk a forró vizet és tejet. Nem   úsztuk meg a közös fotót sem vele, örök barátságot kötöttünk 🙂

Reggeli után elindultunk a város másik végében lévő kölcsönzőhöz átvenni az autót. Sajnos esett az eső reggel és ez így is maradt egész nap. Átvettük az autót, egy 2003-as piros (ez fontos a nőknek, hogy el tudják képzelni 🙂 ) Land Rovert. Elvileg tele tankkal kaptuk, de a Nestynek sikerült még 25 litert beletankolnia…. Az első úti célunk Okatse Canyon volt, de az eső miatt nem lehetett végig menni a canyonban, gondolom biztonsági okokból. Csalódottak voltunk, mert bár akkor is szemerkélt az eső, mi szívesen benne lettünk volna a túrában. Be volt tervezve még a Martvili Canyon is, de nem akartunk kockáztatni, inkább elmentünk a Prométheusz Barlangba, esős időben tökéletes program.

Prometheus barlang

Hatalmas cseppkőbarlang, különböző formájú és nagyságú cseppkövekkel 8o méterre a felszín alatt. Több, mint egy órát töltöttünk lent idegenvezető kíséretében. Amikor végeztünk már éhesek voltunk, legalábbis én, de úgy döntöttünk, hogy amíg világos van, elmegyünk megnézni Kutaisi szélén lévő Motsameta és Gelati kolostort. Ekkor kb. háromnegyed 5 volt és mivel a GPS megviccelt minket, teljesen feleslegesen nagyon rossz minőségű földutakon vitt, mire a Motsametához értünk, besötétedett. A lényeget azért így is láttuk, csak szép fotókat nem tudtunk készíteni. A másik kolostorhoz már nem volt értelme elmenni, majd meglátjuk, hogy beiktatjuk-e a holnapi programba.

Végre nem maradt más, mint vacsorázni. Találtunk is egy hangulatos kis éttermet élő zongora előadással. Külföldiek is voltak, az egyik társasággal – két középkorú és mint kiderült egy olasz férfival – összeismerkedtünk. Ők nem turisták, hanem itt dolgoznak Grúziában több éve. Telefonszám és e-mail csere is történt, mert John jön jövő héten Budapestre, ott találkozik az Amerikából jövő lányával.

A vacsoráról is ejtsünk néhány szót: én kértem egy húsos levest, ami finom volt, csak meglepő módon csirke comb darabot csontostul, bőröstül tették bele. Nesty hacsapurit kért, tipikus grúz kelt tészta, sajttal töltve. Kerek és lapos,mint a pizza, legalábbis itt olyan volt. Utcán is lehet venni, azoknak más a formája. Nem bírtam ki, hogy ne kóstoljak meg egy grúz desszertet, de nem kellett volna, mert nem ízlett és csak a diót és mézet sikerült kitalálnom, mint összetevőt.  

hacsapuri
Bejegyzés felcimkézése: ,

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .