A szubjektív véleményem és egy kis összefoglaló az utazásról.
New York Még több kép New Yorkról
Habár a város elég sok „leg”-gel dicsekedhet, a családnak nem tartozik a „leg”-ek közé, legalábbis nem pozitív értelemben. Mindenképpen érdemes megnézni és örülök, hogy ismét eljuthattam New Yorkba, sőt, ha lesz még alkalmam, szívesen bepótolom a hiányosságaimat, amit az elmúlt két látogatásom során nem sikerült, de egyfolytában 3 napnál többet nem szívesen töltének ott. Túl sok a nyüzsgés, az embertömeg, a szemét és drága is. A külsőbb kerületek, ahol jártunk vagy érintettük (Harlem, Queens) egyáltalán nem vonzóak, Kőbánya legrosszabb részei jutnak eszembe róla.
Igaz, szépen karbantartják a parkokat, virágot ültetnek ahová lehet, nagy utcai szemetesek vannak, takarítják az utcákat, mégis sok a szemét. Az utca, amit reggel összesepernek, estére úgy néz ki, mint nálunk egy Szilveszter vagy nagyobb rendezvény után. Az emberek nem jól öltözöttek. Manhattanben láttam csinosabb nőket és öltönyös férfiakat, de úgy általában véve elég topisak. Pedig a fogyasztói társadalom csúcsán állnak, minden elérhető közelségben van.
Hihetetlen, hogy milyen pazarlás folyik, szinte minden eldobható műanyagból van. Mi már elfelejtettük, hogy bevásárlás után kapunk egy csomó reklámszatyrot, itt még természetes. Az étkezési szokásaikra is a ‘junk food’, a ‘szemét kaja’ a jellemző. Az elektromos árammal sem spórolnak hozzánk képest, pedig állítólag egy new york-i fogyasztása fele egy san francisco-ihoz képest és negyede egy dallasiénak.
Ami viszont tetszett, hogy rengeteg az ivókút, a parkokban, a mosdók előtt. A mosdók használatáért sehol sem kellett fizetni és bár a tisztaságuk változó, wc papír mindig bőven volt minden helyen.
Közlekedés
New Yorkban ültünk régi, csúnya, koszos metrón is és modernebb változatán is, az előzőn többször. Washingtonban és Torontoban a metro és Presto vonat teljesen kultúrált volt. Csak érdekességképpen, New Yorkban ugye sárgák a taxik, Washingtonban piros-szürke színűek, Torontoban pedig narancs-zöld.
Az autópályák fizetősek azokban az államokban, ahol jártunk: New York, Maryland, Delaware, New Jersey. E-Z pass-szal, elektronikus kütyüvel közlekedtünk. Előnye, hogy nem kell megállni a fizetős kapuknál, külön sávban hajthatnak át az autósok. Egy-két hely kivételével készpénzzel is lehet fizetni. Az E-Z passhoz egy fedélzeti egységre van szükség, amit mi a kocsibérlő cégnél vettünk. Biztos drágább volt így, mintha utánajárunk, de amúgy is viszonylag későn vettük át a kocsit és nem készültünk fel, hogy hol lehet ilyen szerkezetet kapni és mennyiért. Mindenesetre kényelmes megoldás.
Meglepődtünk, hogy az autópályán balra is van lehajtó benzinkúthoz, pihenőhelyhez. Első alkalommal el is tévesztettük a lehajtót, mert nem számítottunk rá, jobbra tartottunk és nem volt idő visszamenni a legbelső sávba. Praktikus megoldás, mert így mindkét irányból ugyanabba a benzinkúthoz/parkolóba lehet lehajtani, nem kell az út mindkét oldalára építeni pihenőhelyet.
Az autósok az autópályán gyorsan hajtanak, de az autóutakon betartják a sebességkorlátozást. A dugóban sem jellemző a szlalomozás, nem cserélgetik a sávokat. Az udvariaskodás azonban nem az erősségük, rámenősnek kell lenni. Érdekes módon, azt tapasztaltam, hogy a gyalogosokkal szemben viszont udvariasabbak, nem türelmetlenkednek, pedig nem tartják tiszteletben a piros jelzést, folyamatosan átkelnek rajtuk. A városban folyamatos a dudaszó, legalábbis Manhattanben.
Összességében jól éreztük magunkat, ismét sok élménnyel és új ismeretekkel gazdagodtunk. Mivel már jártunk az USA-ban, nem volt olyan sok meglepő dolog, de mindig vannak újak. Jó volt Kanadából is egy kis szeletet látni, szívesen megismerném alaposabban ezt az országot is. Olyan, mint az USA, de mégsem 🙂 Az Államokban pedig még nagyon sok felfedeznivaló van. Szeretnék még a Nagy Tavak környékére eljutni, biztosan csodás a táj.
Izgultam, hogy milyen lesz a gyerekekkel ilyen hosszú útra menni, de végül jobban sikerült, mint gondoltam. Elég jól bírták a tempót, nem veszett el senki 🙂 Biztos több mindent is be lehetett volna sűríteni a programba, de nem az volt a cél, hogy elvegyük a kedvüket az utazástól, hanem ellenkezőleg. Ha most nem is értékelik úgy a látottakat, ahogy mi, bízom benne, hogy később még jó érzéssel fognak visszagondolni rá és nyitottak lesznek a következő utazásokra is. Az biztos, hogy figyeljük a jó lehetőségeket és lecsapunk rá, ha lesz 🙂
