Napsütéses időre ébredtünk és korábban, mint az elmúlt két napban, mert tudtuk, hogy még sok látnivaló vár ránk ma. A szállodához nagyon közel találtunk egy jó kis kávézót, ma is beugrottunk reggelizni és elindultunk Queluzba a Nemzeti Palotához (Queluz National Palace). Sikerült korán odaérni, rajtunk kívül nem sok látogató volt még. A versailles-i kastély mintájára épült a palota, szabályos, geometrikus formákban kialakított kerttel, szökőkutakkal, formára nyírt sövénnyel, narancs ligettel. Kívülről nincs teljesen renoválva az épület, belül is folynak még néhány helyen munkálatok, de nem csoda, rengeteg szobával és teremmel rendelkezik a kastély és természetesen saját kápolnával. Jó volt látni pl. hogy az orgona milyen állapotban maradt meg, mert a felújítási munkái még tartanak, vagy az egyik falon lévő festmény egy részén, ahol lekopott a festék, látszik, hogy tükörre festették, a sok tükör betétes ajtókban a sérült tükröket….közelebb hozzák a múltat. Másfél órát töltöttünk a nézelődéssel 8,5 euróért. Ha egy helyen több helyszínre is vásárolunk jegyet vagy online vesszük meg, 5% kedvezményt kapunk.
Innen a Pena Palotához (Pena National Palace) siettünk. Ezt a nevezetességet vártam a legjobban, mert fantasztikus képeket láttam róla. Eredetileg tegnapra terveztük a látogatását, de ködös volt az idő fent a hegyen, ezért elhalasztottuk. Jó döntés volt, mert mára kiderült az ég és remélem tökéletes fényképek születtek.
Alulról, a park felől közelítettük meg a kastélyt. Rögtön egy lenyűgöző tó fogadott torony kacsaházzal. Azt hiszem, erre mondják, hogy festői látványt nyújtott. Az egész park tulajdonképpen egy erdő 2oo hektáros területen, kanyargós utakkal, ösvényekkel, pihenőkkel. A legjobb az volt, amikor felfedeztük, hogy sequoia mamut fenyőt is telepítettek a kertbe, olyat, amilyet Kaliforniában, a Sequoia Nemzeti Parkban láttunk. Nem csak képzelődtünk, ki volt írva egy táblára a fán származási hely megjelöléssel.
Még jó, hogy adnak térképet a pénztáraknál, különben simán eltévednénk ezekben a hatalmas kertekben. 77o méter megtétele után felértünk a csúcsra, a kastélyhoz.
Beváltotta a hozzá fűzött reményeket, sőt, túl is szárnyalta, varázslatosan néz ki. Szerintem vetekszik a német Neuschwanstein-i kastéllyal. A piros, sárga színre festett épületrészek és a kék-fehér csempe borítás, tornyok, csipke szegélyes várfal mesebeli külsőt kölcsönöz az épületnek. Itt már volt bőven turista, meg kellett küzdeni egy-egy torony elfoglalásáért fényképezés érdekében. A kastély szobái közül a fürdőszoba és a konyha tetszett a legjobban, ezeket mindig különleges élmény látni.
Mielőtt visszaindultunk volna a parkon keresztül az autóhoz, a kávézó teraszán próbáltuk felfogni és megemészteni a látottakat.
Elsétáltunk Amelia királynő kedvenc helyéhez a parkban. Az ok számunkra is nyilvánvalóvá vált, tökéletes kilátás nyílik a kastélyra, melyet sziklába faragott trónról élvezhetett az uralkodó.
A palota és a park megtekintése 3 órát vett igénybe, de még több időt is el lehetett volna itt tölteni. Belépőjegy parkkal együtt 11,5 euro/fő.
 |
| Bejárat a sziklába vájt trónhoz |
 |
| …. és íme… |
 |
| Kilátás a trónról a kastélyra |
A Mór Vár (Castelo dos Mouros) következett, mely a Pena Palotával szemközti hegycsúcson helyezkedik el. Csodás út vezet a várfalig, nem meglepő, hogy Sintra olyan népszerű volt az uralkodók és gazdagok körében, nem lehet betelni a buja növényzetben. Szinte minden mohás, olyan nagy a páratartalom és nedvesség. A várfalról eszméletlen panoráma nyílik a városra és még jó pár kilométeren át egészen az óceánig el lehet látni.
Eléggé elfáradtunk a sok sétában, lépcsőzésben, de „ha már itt vagyunk” elautóztunk a kissé kieső, -talán éppen ezért kevésbé ismert – Convent Capuchos-hoz, melyet ‘parafa kolostor’-nak is emlegetnek. Egészen 156o-ig kell visszamenni az időben, ha el akarjuk képzelni az itt lakó szerzeteseket. Nagyon alacsony mennyezetű és kis méretű helységekből áll az épület, a parafa elnevezést pedig a kolostorban több helyen használt makkházból készített borításról kapta, melyet az ajtón és ablaktáblán használtak szigetelésként. A környezetre a vadregényes szó illik a legjobban. Abszolút mesébe illő hely ez is, de nem a hercegnők lakhelyeként, hanem az öreganyó otthonaként. E nélkül sem létezik mese 🙂
Belépőjegy 5 euro/fő.
 |
| Parafa szigetelés az ajtón |
A nap levezetéseként lábat lógattunk az óceánparton, az európai kontinens legnyugatibb pontján, Cabo da Roca-n.
