Nem gondoltam volna, hogy a következő úticélunk Moszkva lesz, de hát ez a szép az egészben, nekünk is meglepetés, hogy hová utazunk legközelebb 🙂 Az iskola miatt kicsit korlátozottabbak a lehetőségek, próbáltunk az őszi szünetre szervezni utat és ezt dobta a gép.
Életem első repülőútja Moszkvába vezetett, 1981 környékén. Nem sok mindenre emlékszem a városból, de ha rémlene is valami, biztos sok minden megváltozott az elmúlt közel 4o év alatt. Jókat olvastam Moszkváról, izgatottan várom, hogy mit tartogat a számunkra. Felmerült, hogy esetleg Szentpétervárra is elmegyünk, mert azt is nagyon dicsérik, de mivel mindkét város nagyon nagy, sok a látnivaló, úgy döntöttünk, hogy marad csak Moszva. Pedig már beleéltem magam Szentpétervárba és jó lett volna egyszer megúszni a vízumot, mert nem volt olcsó. Fejenként 26ezer forintba került, úgy, hogy mi magunk intéztük, utazási irodával ez kb. plusz még egy tízes. Kb. ennyi volt a repülőjegy is, szóval a vízum megkétszerezte az árát.
Most először repülünk Debrecenből. Szerencsére teljesen emberi időben indul a járat, az odaúttal együtt sem kellett hajnalban kelni. A kocsiban kérdezgettem a gyerekeket, hogy mit tudnak Oroszországról. Hát nem sokat. Márkónak a kommunizmus ugrott be tanulmányaiból. A gyerekek kérdezték, hogy lesz-e kvíz, mint tavaly, amikor az USA-ba utaztunk. Sajnos nem volt időm csinálni, de Fanni szívesen vállalta, hogy készít a többieknek. Úgy néz ki, hogy hagyományt teremtünk a játékkal.
Próbáltam feleleveníteni orosz tudásom. Elsőre a köszönöm (спасибо), kérem (пожалуйста), a számok egytől tízig (один, два, три, четыре, пять, шесть, семь, восемь, девять, десять), és a rajzfilmből a Na várj csak! (Ну, погoди!) jutottak eszembe. Ahogy gondolkodtam, egyre több szó jutott eszembe és igen, tudok oroszul jelenteni. Szerintem nincs ember az országban és a korosztályomban, aki ne tudná elmondani, hogy “Tavaris ucsityelnyica, ja dakladuvaju vam, sto szivodnya nyikto nye acusztvujet”. 🙂 Kár, hogy nem valami hasznosabb mondat vésődött be az agyunkba, mint pl. Hogyan jutok el a …-hoz vagy mennyibe kerül ez és ez. A “Na, várj csak!” esetleg még jól jöhet. Kíváncsi vagyok, hogy mennyi minden fog még visszajönni, ha ott leszünk. Kár, hogy a 8 évnyi orosz tanulásnak csak ennyi az eredménye, de legalább el tudom olvasni a cirill betűket.
Időközben megérkeztünk Debrecenbe. A kis reptereknek megvan az az előnye, hogy nem lehet eltévedni és gyorsabban át lehet jutni az ellenőrzéseken. Időben fel is szálltunk, és cirka 2,5 óra múlva megérkeztünk Moszkvába helyi idő szerint fél5 körül (egy óra az idő eltolódás) a Vnukovo reptérre. Kicsit sajnálom, hogy az otthoni nyárias időből 12 fokba csöppentünk, de lesz ez még fordítva is 🙂
Hamar kijutottunk a reptérről, majd a 911-es busszal és két metróval jutottunk el a szállásra. A buszjegy a repülőtértől 55 rubel/fő (kb. 25o Ft) A jegy automatából egyelőre 3 napos metro bérletet (438 rubel, 2ooo Ft/fő) tudtunk venni, de majd biztos szükség lesz még egy ilyenre, mert főleg azzal fogunk közlekedni. 14 metro vonala van Moszkvának, mindenhová el lehet jutni.
Nagyon jó helyen foglaltunk szállást, a Taganskaja metró állomástól 10 percre. Ez egy hármas csomópont, 3 metró vonalra is fel lehet szállni. Könnyen megtaláltuk a szállást, pontosabban az épületet, ami tulajdonképpen egy nagy panel ház, csak azzal ment az idő, hogy megtaláljuk hányadik emelet és lakás. Mindegyik lépcsőház aljában van porta és ahogy olvastuk a fórumokon, nem beszélnek idegen nyelvet az oroszok, de kézzel-lábbal meg lehet értetni magunkat. Persze a szállásadó sem beszélt angolul, a házi rendet is oroszul kaptuk meg. Fogalmunk sincs mi áll benne, de majd nem rendetlenkedünk 🙂 A szállás, ahol egy hetet fogunk eltölteni, teljesen rendben van, gyerekek is meg vannak vele elégedve. Kívülről és a lépcsőház elég lepukkant, a lakás viszont felújított, kényelmes. Két szoba, konyha, fürdő, külön wc. Az egyik szobában alszanak a gyerekek, mi meg a másikban.
Lepakoltunk és a gyerekek nélkül leszaladtunk keresni egy élelmiszer üzletet, hogy reggelre legyen kajánk. Ekkor már fél8 volt az idő. Sok minden van a környéken, nem is kellett messzire menni, egy bevásárló központ aljában lévő szupermarketben vásároltunk be. Elsőre összességében nem tűnik drágábbnak az élelmiszer, mint nálunk, pedig valószínűleg nem a legolcsóbb helyet választottuk.
Holnap nyugisan felkelünk és nyakunkba vesszük a várost.
