A Dinári-hegység északnyugat–délkeleti irányban, Szlovéniától egészen Albániáig nyúlik, az Albániához tartozó részt nevezik Albán Alpoknak. A hegylánc legmagasabb pontja a Jezerca-hegy (Maja Jezerca), 2694 m éppen Albániába esik, mely az ország második legmagasabb csúcsa. (Az első helyezett a Korab-hegy hegycsúcs Albánia és Észak-Macedónia határán. 2764 méteres tengerszint feletti magasságával mindkét ország legmagasabb pontja)
Úgy alakult, hogy autóval utaztunk Albániába, amit azért nem bántam a hosszú út ellenére, mert így lehetőség adódott, hogy útba ejtsük az Albán Alpokot. Terv szerint odafelé Szerbián és Montenegrón keresztül a hegység baloldalán lévő Theth Nemzeti Parkot látogatjuk meg, hazafelé pedig a másik oldalon található Valbona Nemzeti Parkot. Csak a hegy megkerülésével lehetett volna mindkét helyszínt felkeresni, ami időben kivitelezhetetlen lett volna.
Szerbiában Čačak-nál tértünk le az autópályáról. Már ez is szép rész volt, hegyek között vitt az út, de ahogy közeledtünk montenegrói szállásunk felé egyre magasabb hegyek ölelő társaságában találtuk magunkat. Montenegróban Plav településtől kb. 15 percnyire egy faházas kempinget üzemeltető magánszálláson töltöttük az éjszakát. Szerencsére Montenegroban Euro a hivatalos fizetőeszköz, nem kellett pénzt váltani.
Nem sok időnk maradt bármilyen programra is megérkezésünk után, a hazaérkező kolompoló nyáj hangja is jelezte az estét. Szállásunk egyszerű berendezése és stílusa környezetbe illő. Reggel felemelő érzés a hegyek látványára, tiszta levegőre, nyugalomra, csendre ébredni.
Másnap a montenegrói/albán határon pikk-pakk átértünk, egyrészt mert közel volt, másrészt igen kicsi határátkelőhely, nem kellett sokat várni. Ami a tájat illeti, az SH20-as úton folytatódott a tegnapi gyönyörűség, fenséges hegyek között gurultunk le közel 120 km-en Koplikig.
Áttértünk az SH21-es jelzésű útra, amely Theth-ig, a célállomásig visz. Tudomásom szerint ez az út (vagy legalábbis egy része) tavaly ősszel még nem volt kész. Hálás vagyok, hogy aszfaltozott úton van lehetőségünk vezetni, mert hiába a káprázatos táj, a kanyargós utak a jó minőségű burkolattal rendelkező utak menetidejét is nagyon lecsökkentik. Most is 60 km kb. 2 órás autózást jelent.
Tengerszint felett 1750 méterig felfelé autóztunk, majd onnan lefelé 850 méter magas fennsíkon elterülő Theth-ig.
Sajnos a szálláson és az ebédnél is megvárakoztattak, a tervezettnél később értünk Thethbe, így csak arra volt időnk, hogy megnézzük a Grunas vízesést. A központtól 2,5 km-et autóval tettünk meg alacsonyabb rendű úton, onnan kb. 20 perc gyaloglás a vízeséshez. A jó hír, hogy számtalan hasonló vízesés található még Albániában, nem kell feltétlenül ennyit autózni Theth-ig, a rossz, hogy általában nem az autóút mentén találhatók, valamennyi sétára és kaptatóra mindig számítani kell.
Szó szerint utolsó percben hagytuk el Theth-et, mert kezdett sötétedni és leszakadt az ég. Szerencsére helyi vihar csapott le, a hegy útját állta és a túloldalon már csak a sötéttel kellett megküzdeni hazáig.
