Egyre inkább a természeti szépségek érdekelnek bennünket, de azért vannak városok, amiket nem szabad kihagyni. Berat ilyen például, kifejezetten tetszik fehérre meszelt, sokablakos hagyományos kőházaival.
Itt is többször jártunk már, de mégsem unalmasak az újra látogatott helyek, mert mindig egyre többet kapunk tőlük. Például most egy helyi idegenvezetőnek köszönhetően be tudtunk menni a várban három régi templomba. Tony, az idegenvezető a vár kapujánál csapott le ránk 🙂 Udvariasan felajánlotta a szolgálatait (25 euróért), nem volt rámenős – és talán ennek köszönhetően éltünk a lehetőséggel. Külsőre nem kifejezetten jól szituált férfi, de nagyon közvetlen és barátságos.
A várnegyed 250 ember lakóhelyéül szolgál, Tony is itt él a vár falai között. Ezek a családok több generáció óta a várat lakják, és hagyományos életmódot élnek, amihez hozzátartozik a falusi élet és a mezőgazdaság. A lakók a turizmusból is megélnek, sokan árusítanak kézműves termékeket, ételeket és italokat.
Az egyik templom, amit Tony megmutatott, Blakhernai Szűz Mária–templom, a berati várnegyed legrégebbi bizánci stílusban épült görögkeleti temploma. Mérete inkább egy kápolnáéhoz hasonlít, mintsem egy temploméhoz.
Az épület falait freskók borítják, a kőpadlón gyémánt- és háromszögmotívumokból összeállított mozaik látható. A másik két XVI. században épült templom, melyet Tony megmutatott méretben és stílusban is hasonló.
Több lehetőség adódik a várban az elképesztő panorámát megcsodálni, mely az alattunk lévő városra és a tájra nyílik.
A vár látogatása után megjutalmaztuk magunkat finom kávéval – és először a héten süteménnyel a hangulatos sétálóutcában lévő egyik kávézóban.
Beratból az Osumi kanyonhoz még kb. másfél óra az út. Emlékeztem, hogy szép a táj a kanyonig, felemelő érzés volt újra látni ezt a megnyugtató természetet.
Jó társaságban gyorsan telik az idő, hamar elrepült az utazási idő.
Könnyen megközelíthető a kanyon és különleges látvány, szerintem az egyik olyan látnivaló Albániában, amit mindenképpen érdemes meglátogatni. Barátaink, Ildi és Bea is el voltak ragadtatva a látványtól. Mi is gazdagodtunk egy újabb élménnyel, találtunk még egy kilátópontot, ami korábban elkerülte a figyelmünket.
Feldobta a napunkat Michel szamaras menete is. Elsőre azt gondoltuk, amikor megláttuk Micheléket, hogy „Azta, igazán autentikusan járják Albániát, biztos bérelték a szamarakat”, mivel itt igazán elterjedt állat a szamár. Kiderült, hogy saját állatok, 2,5 éve járják Kelet-Európát, év végére terveznek hazatérni Németországba.
Természetesen Magyarországon is jártak, készült fénykép róluk a Bazilika előtt. Nagyon felkészült Michel, mert elköszönéskor kezembe nyomott egy névjegykártyát, amin a weboldala található. Meg is kerestem a budapesti képeit, melyek itt láthatók:
https://michelrinderle.wixsite.com/meinewebsite/post/der-budapestplan
Nem mindennapi fazon az biztos! Manapság nem könnyű kitűnni a tömegből, ő megtalálta a módját!
A kanyon látogatása után a tavaly kipróbált étteremben ebédeltünk Corovodában. Nincs étlap, elmondják, hogy miből lehet választani, ami gyakorlatilag lefedte azokat az ételeket, amiket amúgy is rendeltünk volna. Sőt, még többet is.
Jól lakottan, elpilledve ültünk hazafelé az autóban.
