Csak este 10-kor indult a repülő, rendelkésre állt az egész vasárnap. ‘A’ terv szerint elmegyünk az Olympos hegyre megnézni Zeus kádját, ami egy természetes sziklába vájt medence 2,5 órányira, ‘B’ terv fürdés Sartiban, amennyiben nem kell elhagyni a lakást 11-kor és vissza tudunk jönni lezuhanyozni. Utóbbira nagy esély volt, hogy nem jönnek közvetlen utánunk vendégek és a gyerekek miatt ezt a verziót preferáltuk. Éppen befejeztük a csomagolást, amikor megkaptuk a zöld lámpát: a házigazda megerősítette, hogy maradhatunk estig. Irány Sarti! Kihasználtunk minden percet, és szomorúan intettünk búcsút a tengernek 5 órakor.
Balázs műve kagylógyűjteményéből
Gyorsan visszaautóztunk Nikitibe, rekordsebességgel lezuhanyozott mindenki és bepattantunk a kocsiba. Érkezésünkkor éjjel 1 óra volt az út, de vasárnap elég erős a forgalom Thessaloniki felé, legalább másfél órával kellett számolni. Jól tettük, hogy időben elindultunk, mert közel a városhoz volt egy kis dugó. Persze utólag kiderült, hogy kár volt sietni, mert ez a gép is késett…. egy órával később szálltunk fel a kiírtnál.
Kicsi a reptér és rengeteg utas várt, idővel sem fogyott a tömeg. Kiderült, hogy nem csak a mi járatunk késik. Ezúttal engedtünk a nyomásnak és hagytuk a gyerekeket kockulni a telefonon, mert még nézelődni sem lehetett nagyon. Szóba elegyedtünk egy magyar turistával, aki nagylelkűen felajánlotta a szendvicsét és a gyerekeknek is adott ropogtatnivalót, mondván, hogy ő már úgy sem eszi meg.
10 óra után már vánszorogva teltek a percek és árgus szemekkel lestük a kijelzőt, hogy mikor lehet beszállni a gépbe. Fél11 körül eljött ez a pillanat is. Márkó már nagyon várta az étel árusítást, mert reggel óta igérgettük neki, hogy veszünk croiassant a Lidl-ben, de mindig elodáztuk valami miatt és a terminál egyetlen büféjében pedig nem volt. Balázs megvette a zsebpénzéből a repülőgép modelt, amit odafelé kinézett. Az út hamar eltelt, de a gyerekek már nagyon fáradtak voltak.
Csomagfelvétel után elsétáltunk a közeli parkolóban hagyott kocsiért és már száguldottunk is haza. Hajnal 1-re értünk haza. Most az egyszer olyan gyorsan mentek ágyba, hogy mire bevittük a csomagokat és bementem hozzájuk elköszönni, már mindegyik durmolt 🙂
Méltó befejezése volt ez a hét a szünidőnek.
