Utolsó teljes nap lévén igyekeztünk időben összekapni magunkat és elindulni Sartiba. Sarti kapta a legtöbb szavazatot, a gyerekeknek egyöntetűen a hullámok jöttek be, második helyre szorítva a vízi élővilág megfigyelését. A tenger felé nyitott partszakasz szelesebb a zárt öblöknél, jó eséllyel számíthattunk hullámokra. Nekem a széles, homokos tengerpart tetszik, ahol eloszlik az embertömeg, ellenben a kisebb öblökkel – mint pl. ahol tegnap voltunk -, amik ugyan romantikusabbak, de egymás szájában fekszenek a strandolók. Kezdem érteni, hogy miért olyan népszerű Sarti a magyarok körében.
Nagyon jól alakult a nap, egészen naplementéig maradtunk. A gyerekek gyakorlatilag annyi időt töltöttek a parton, amíg elsétáltunk ebédelni és vissza, egyébként folyamatosan a vízben voltak. Balázs lelkesen gyűjtögette a kagylókat, Fanni és Márkó pedig az élvezte, ahogy a hullám kidobja őket a nagy úszógumival a partra és még a sérülések sem tántorították el őket, amelyeket egy-egy esés alkalmával szereztek végigsúrolva a hátukat.
Hol kisebb, hol nagyobb hullámok voltak, unalmasnak semmiképp sem mondható, mint amilyennek ezek után Nikitiben a házunk előtti partszakasz tűnik. Most én is jobbban élveztem a hullámokat, ugrálás helyett inkább a lebegést választottam és magamhoz képest egész sokat fürödtem. Szerintem az egyik legjobban sikerült strandolós nap volt a mai.
Szomorúan állapítottuk meg, hogy még csak most jöttünk és jó lenne még egy hét, hogy igazán kiélvezhessük a tengert.
Elég későn értünk haza és a készletből főztünk vacsorát, így elmaradt a szokásos esti sétánk, amit Fanni hiányolt a legjobban. Na nem a séta részét, hanem a bazárok nézegetését 🙂
