Utazásunk során 3 féle kenyérrel, lepénnyel (ki minek hívja) találkoztunk.
Msemen (rghaif)
Ezzel kezdem, mert ez ízlett a legjobban. A képen a tojásrántotta feletti négyzetalakú tészta a msemen. Kicsit a palacsintánkra hajaz az íze, de réteges a tésztája.
Első szállásunkon nagyon finom mogyoróvajjal ettük, a többi helyen lekvárt vagy mézet adtak hozzá. Sósan is ehető.
A marokkóiak természetesen menta teát isznak hozzá.
Mindkettőnknek nagyon ízlett, ezért mindenképpen ki akartam próbálni itthon is. Második próbálkozásra már egész jó lett.
A recept, ami alapján készítettem (zsálya nélkül): https://www.youtube.com/watch?v=_i-rV6-t2Dg
Mahrash
Cipó méretű, de lapos Mahrash nevű kenyér a legelterjedtebb Marokkóban. Mi is vettünk az utcán belőle, illetve reggelihez és az éttermekben is ilyet kaptunk. Sokszor búzadarával szórják és sütik.
Baghrir
A kép jobb oldalán található kör alakú lyukacsos tészta a marokkói palacsinta. Második szállásunkon találkoztunk vele először. A három fajta tésztából ez ízlett a legkevésbbé. Lehet, hogy csak annyi baja volt, hogy a Msemen sokkal finomabb és mivel azzal tele ettem magam, nem jutott hely a baghrir-nak. 🙂
Bizomyossan nem kapcsolódik teljessen hozzá, pláme ezek a finom kaják után, de engem érdekelne, ha van hasonlítási alapod, hogy a mente tea (Brrr……) ugyanolyan förtelmes, mint a tibeti Yak -vaj tea? (P.S.: Olvatad a Harrel kényvét: 7 év Tibetben?)
Sajnos nincs összehasonlítási alapom (ami késik, nem múlik 🙂 ), de nekem ízlett a menta tea :-). Kicsit édesebben isszák, mint ahogy én ízesíteném, de amúgy finom volt.