Reggel 6-kor felébredtünk egy pillanatra, Nesty mondta, hogy keljünk fel, én azt, hogy felejtsd el és visszaaludtunk. Legközelebb 12-kor ébredtünk, de legalább kialudtuk magunkat. Gyorsan összeszedelőcködtünk és nekivágtunk a városnak. Először a Meiji Shrine-ot (Szentély) céloztuk meg, amit Meiji császár tiszteletére építettek. A szentélyhez vezető utat egy óriási fa kapu nyitja meg.
A Meiji Shrine megtekintése után a mellette lévő kertet látogattuk meg. Gyönyörűek voltak a vízi liliomok, de a legnagyobb látványosság a lila különböző árnyalataiban pompázó írisz kert vagy inkább folyamnak nevezném, ahogy egy kanyargós folyó formáját vette fel a virág ültetvény.
Továbbmenetel előtt végre ittam egy kávét és bekaptunk valamit, tulajdonképpen ez volt a reggelink délután 3-kor. Megörültem, hogy van kávéfőző a házban, de mikor lefőztük reggel a kapszulát, kiderült, hogy fehér kávé, azaz gyakorlatilag tej.
A Harajuku megállótól nem messze található a Takeshita Street, mely üzletekkel teli nyüzsgő utca. Reggel az állomáshoz menet főleg öltönyös férfiakat és konszolidáltan öltözködő nőket láttunk, de itt főleg a fiatalok voltak többségben, sokan kinézetükkel felhivva magukra a figyelmet. Némelyikük úgy nézett ki, mintha rajzfilmből lépett volna ki.
Csábitó kirakatra lettem figyelmes, palacsinták számtalan változatban. Naná, hogy nem tudtunk ellenállni, mi is vettünk. Sok helyen az éttermek előtt műanyagból készült ételek mutatják a kinálatot, a kirakatban is műanyag palacsinták segitették a választást.
Végigsétáltunk a Takeshitán, majd a Shibuya kereszteződés felé vettük az irányt. Érdekessége, hogy nem csak körben vannak gyalogos átkelőhelyek a kereszteződésben, hanem keresztben is. Zöld lámpánál megindul a hömpölygő tömeg minden irányba, hihetetlen látvány! Féltem a tömegtől, de most hogy bent vagyunk a sűrűjében, egyáltalán nem vészes. Persze sok ember van, de nem löknek fel, mindenki figyel a másikra még akkor is, ha szaporán lépdel.
Shibuja kereszteződés
Shibuja kereszteződés
Felpattantunk a metróra, hogy eljussunk a Tokyo Metropolitan Government épületbe, ahol ingyenes kilátó van a 45. emeleten. Innen a város egy másik részébe mentünk szintén egy kilátóhoz, a Tokyo Tower-höz, ami kisértetiesen hasonlit az Eiffel toronyhoz. Két szintre lehet jegyet venni, az egyik a főkilátó 15o méter magasan, a másik 25om méteren van. Mi az utóbbihoz vettünk jegyet. Éppen sötétedés előtt értünk oda, ezért még a kivilágitatlan Tokióban és az esti fényekben úszó városban is tudtunk gyönyörködni. Mondanom sem kell, az utóbbi jóval látványosabb. A torony alja tele van üzlettel és étkezési lehetőséggel, mi is kaptunk az alkalmon és pár apróság vásárlása után beültünk vacsorázni egy helyre. Nekem a tegnapi vacsora jobban bejött, bár látványra igencsak csábitó volt az étel. Rizs, sertéshús, tetején tojás rásütve, illetve levesszerűség is járt a menühöz. Azért irtam szerűséget, mert a tészta alján volt némi lé, nem kimondottan leves mennyiség, mint pl. amilyet Nesty tegnap evett.
Hazafelé vettük az irányt, előtte még kivülről is lefényképeztük a kivilágitott tornyot.
Tokyo tower
Nagyon sűrű a metró/vonat hálózat, bárhová el lehet jutni vele. Mi a városok közti közlekedés miatt vettünk ún. Japan Rail Pass-t, bérletet, ami Tokión belül is sok helyen használható. Figyelni kell, hogy melyik vonalra jó, de elég sűrűn lefedett a hálózat, csak egyszer kellett vennünk metrójegyet.
Automatából megvettük a jegyet, a metró lejáratnál a jegyellenőrzőbe bedugtuk és haladtunk tovább, amikor is észrevettük, hogy két dolgozó szalad utánunk, mert meg kellett volna várni, hogy a gép visszaadja a jegyet, ugyanis a kijáratnál is szükség van rá. Jó érzés ez a figyelmesség. Egyébként mindenhol nagyon kedvesek és segitőkészek a japánok és lehet, hogy rutinból csinálják, de nem tűnik kényszeredettnek a mosolyuk.
Kissé fáradtan és örömmel léptünk be Hello Kitty-s lakásunkba. A házigazda úgy látszik még nem nőtt ki a gyerekkorból, a függönytől kezdve a dekoráción át minden Hello Kitty mintázatú. Nesty nem is volt hajlandó aludni a habos-babos ágyneneműben, inkább a földön alszik egy szivacson 🙂 Szállásfoglaláskor nem volt szempont a dizájn. 🙂 A lakás a vártnak megfelelően kicsi, tulajdonképpen egyszemélyes. Tényleg megpróbálnak a japánok minden helyet kihasználni. Pl. Nagyon ötletesnek találom, hogy a WC tartályán van egy csap, ami akkor kezd el folyni, amikor lehúzzuk a wc-t és gyakorlatilag amig lefolyik a tartályba a viz, addig lehet kezet mosni.
A társasházak aljában több helyen is a garázs alja forgó korongos, hogy be tudjanak parkolni az emberek.
