A motel árában a reggeli is benne volt, aminek különösen örültem, mert nem azzal kell kezdeni a reggelt, hogy ennivaló után járunk. Éhesen és kíváncsian vártam, hogy mit kapunk. Az amerikaiak itt sem hazudtolták meg önmagukat: muffin, gofri juharsziruppal, gépi üdítők, különböző ízesített pelyhek, mogyorókrém, lekvár, kávéhoz mindenféle „extra”, mogyoróízű szirup, kávékrémesítő. Már a felsorolástól is kiráz a hideg 🙂 A nem édes kategóriát a pirítós kenyér, sós vaj és keménytojás képviselte. Joghurt is csak ízesített volt. Híresek az amerikaik a rossz étkezési szokásaikról, a kövér emberekről (van belőlük bőven), de sajnos ez nem is változott. Azt hittem, hogy pl. édesítőt mindenhol fognak kínálni a cukor mellé, de nem, csak a cukrot ismerik.
A lényeg, hogy teli hassal vágtunk neki a nemzeti parknak. Hamar kiderült, hogy csak hólánccal lehet bemenni a parkba és már az odavezető úton is fel kell tenni. Fel vannak készülve a környéken a hozzánk hasonló turistákra, könnyen tudtunk hóláncot venni, csak éppen a büdzsébe nem volt betervezve. Jól tettük, hogy felszereltük a hóláncot, mert pár km után ellenőrizték és ennek hiányában nem engedtek volna tovább. A négy kerék meghajtású autóknál megfelelő volt a téli gumi is.
Már ezen a szakaszon gyönyörű volt a havas táj. A Nemzeti Parkba a belépő 25 dollár autónként egyszeri alkalommal, de mi vettünk még itthon a neten másodkézből éves bérletet, ami több nemzeti parkba is érvényes. Szerintünk az út egyáltalán nem volt olyan vészes, hogy hóláncot kelljen feltenni, és igencsak lelassította a haladást, 3o km/h-val tettünk meg közel 5o km-et. Nagyrészt havas fenyőerdőn mentünk keresztül, ami igazán mesés látványt nyújtott. Ezer éve nem láttam havas tájat, ráadásul az idő is szép volt, sütött egész nap. Egy szán tudta volna tökéletessé tenni a képet. 🙂
Végül egy hatalmas völgybe értünk, melyet óriás sziklák szegélyeztek. Innetől fogva szinte percenként megálltunk fényképezni. Néha még a parkolás is gondot okozott, annyian voltak a parkban. Biztos nyáron is csodálatos a völgy, de nem cserélném el semmiért ezt az egyedülálló élményt, hóborÍtottan sokkal különlegesebb. Igaz, télen több út is le van zárva, de amúgy sem fér bele minden egy napba. Még őzikéket is láttunk, elég közelről.
Ma Hálaadás napja van, nagy ünnep az ittenieknek, és az egyik kocsiból egy férfi egy mikulás zacskóba csomagolt kekszet és cukorkát nyomott a Nesty kezébe boldog hálaadást kívánva 🙂 Milyen kedves gesztus 🙂
A mai napba egy defekt rondított bele. Hála az én ügyes férjecskémnek gumijavítóval megragasztotta a kereket. Reméljük kitart, amíg itt vagyunk.
Holnap mamutfenyőket megyünk megnézni a Sequoia Nemzeti Parkba, igyekeztünk a célállomás közelében szállást keresni. Visalia-ra esett a választásunk. A térkép alapján azt hittem, hogy egy kis település, de egyáltalán nem az, tele van bevásárló központokkal. Holnap lesz Black Friday, de már ma este elkezdték a leárazásokat, mi is körülnéztünk néhány üzletben, ezért jó későn értünk a szállásra.
