Az éjszakát egy Ridgecrest nevű városban töltöttük. Az este látszott, hogy ez egy sík terület, de igazán ma reggel szembesültünk azzal, hogy itt már sivatagos a táj. Visszaköszöntek a filmekből a hosszú, kietlen tájon vezető nyílegyenes utak. Utazás előtt pont egy ilyen képet láttam magam előtt, ahogy rójuk az utakat. Nem bonyolult művelet vezetni, tempomat benyomva, csak a kormányt kell fogni, ritkán mozdítani rajta egy kicsit 🙂 Megmértük az egyik egyenes szakaszt, 13 km-ig belátható volt.Több helyen is hullámosan vezetett az út le és föl, élveztük a hullámvasútozást.
Szerencsére hamarosan kanyargós út következett hatalmas sziklákkal szegélyezve. A kopár sziklák és gyér növényzet ellenére tetszett a táj, igazán amerikai feelingje volt 🙂 Észrevétlenül értünk a Death Valley Nemzeti Parkhoz, egy nagy tábla jelezte a határvonalat. Már meg sem lepődtünk, hogy itt is több 1o km-eket kellett autózni a látványosságokhoz. A Death Valley nem egyszerűen egy sivatag, több annál: a völgyben egy sivatag terül el, melyet változatos formájú és színű hegyek vesznek körbe. Először a Badwater-hez, a legnagyobb látványossághoz mentünk. Ahogy közeledtünk felé, egy óriási befagyott tónak nézett ki egy hatalmas völgyben, valójában pedig sós terület. Gyönyörűen sütött a nap, az ablakon keresztül túlságosan is, kint 17 fok volt a hőmérséklet. De jó, hogy nem nyáron vagyunk itt, amikor 4o-5o fok is szokott lenni! Érdekes, hogy tegnap 18oo méter magasan voltunk, ma pedig a tengerszint alatt 86 méterre, ahol a Badwater található.
 |
| Badwater |
 |
| Só |
 |
| Badwater |
Izgalmas út vezetett a sziklák között az Artist’s drive, valamint a gyalogösvény Golden Canyon. A napot a Dantes view koronázta meg: az egyik hegy tetejéről teljesen belátható az óriási völgy, tényleg lélegzetelállító a látvány! Nem gondoltam volna, hogy a sivatag a kopár szikláival így bejön, mindketten imádtuk a Death Valley-t! Szavakkal nem tudom visszaadni, amit ma láttunk, beszéljenek helyettem a képek.
Naplemente után indultunk Las Vegasba (ez már Nevada), két óra autózás után meg is érkeztünk. Messziről látni lehetett az elképesztő mennyiségű kivilágítást. A belvárosban nagy forgalom volt. Hihetetlen, de a város szívében pár dollárral többért, mint amennyiért Kaliforniában a motelekben megszálltunk, egy lakosztályt kaptunk. Kár, hogy csak egy éjszakát maradunk és nem tudjuk tovább élvezni 🙂
A város…. elképesztő. Úgy tudnám jellemezni, hogy vidámpark felnőtteknek. Gigantikus méretú szállodák, éttermek, plázák egymás hegyén-hátán. Sok szálloda egy témára épül pl. Párizs, Luxor és ilyen stílusban van kialakítva az épület. Némelyik úgy néz ki, mintha díszlet lenne. Minden ki van világítva, fényreklámok cikáznak, szól a zene. Ilyen nyüzsit még nem láttam soha. És itt ez van a hét minden napján. Az utcákon tömeg, kicsípve mennek az emberek szórakozni, de sok a turista is. A járdákon utcazenészek, „művészek” szórakoztatják a turistákat (és keresik a pénzt).
A Bellagio szálloda előtt egy gyönyörű szökőkút vízsugarai zenére táncolnak minden negyedórában. Mondanom sem kell,hogy a szökőkút mérete is a szállodákhoz igazodik, van vagy ötven méter hosszú és a vízet is borzasztó magasra löveli ki. Amerikában tényleg nem ismerik a „kis” szót.
 |
| Bellagio Hotel a zenélő szökőkúttal |
Szinte minden szálloda alja tele van kaszinóval, nightclubbal, sportfogadó teremmel, ahol óriás kivetítőkön lehet nézni az eseményeket. A kaszinókban játékgépek százai sorakoznak, és a szintén számtalan mennyiségű póker- és rulett asztaloknál is telt ház van. Alig látni olyan embert, akinek a kezében vagy a játékasztalon ne lenne ital. Elképzelhetetlen, hogy milyen összegű pénzforgalom lehet egy éjszaka alatt.
Döbbenet a város, de irtó jó a hangulat. Valószínűleg reggelig megy a mulatozás, mi egy órakor úgy döntöttünk, hogy ideje nyugovóra térni, mert holnap odébb állunk. Azért azt sem mulasztjuk el, hogy nappal is végig menjünk a Strip-en (ez a főutca a szállodasorral), de éjszaka kötelező megnézni a várost.
