Tegnap kipihentük az előző nap fáradalmait, nem siettünk a felkeléssel és az egyéb tennivalókkal. Délelőtt elküldtük a gyerekeket, hogy fedezzék fel gyalogosan a környező kis utcákat, hátha találnak egy kis boltot, mert fogytán volt a kenyerünk. El is mentek első szóra, de nem találtak üzletet, maradt a központba való séta. Márkó és Balázs vállalták a feladatot és ügyesen teljesítették is. Azt hittem, hogy nem szívesen fogják gyakorolni az angolt, de örülök, hogy nem így lett.
Fogyasztani kell a készletet, itthon ebédeltünk és délután vettük észre, hogy még mindig hálóingben és pizsiben vagyunk 🙂 Előbb-utóbb összeszedtük magunkat és átautóztunk a másik oldalra, de nem mentünk el Sarti-ig, hanem kb. félúton lementünk a partra, ahol hasonló partszakasz volt, mint a közkedvelt Orange Beache-en. Kis öböl fákkal körülvéve, a partszakasz lekerekített nagy kövekkel szegélyezve, középen homok. Jópofák ezek az öblök, csak sajnos sokan mások is így gondolják, ezért tele van emberrel. Egy idő után az öböl másik felén észrevettük, hogy hasonló a part, de kevesebben vannak, ezért átköltöztünk, bár nagyon nehéz volt a gyerekeket meggyőzni. Utólag persze mindig belátják, hogy nem bánták meg, hogy ránk hallgattak, de mindig van egy kis ellenállás. 🙂 Lelkesen mesélték, hogy csomóféle halat láttak a vízben, rákot, sőt polipot is.
Strandolás után a szokásos program következett, séta és vacsora Nikiti központjában. Ezúttal a gyerekek nem gyrost kértek, hanem pizzát (juhéj!), én pedig végre ehettem muszakát.
Szomorúan vettük tudomásul, hogy már csak egy teljes napunk van, amit szeretnénk a lehető legjobban kihasználni. Még csak most kezdünk belejönni a pihenésbe és lassan el kell hagynunk Görögországot.
