Kazbegi

A közlekedéshez többször vissza kell, hogy térjek, bár most nem a grúzok vezetési stílusa miatt. A főutak jó állapotúak, de a többi… Ki akartuk kerülni a dugót a városban, ezért nem a városon keresztül mentünk, hanem egy másik útvonalat választottunk. Sikeresen ki is értünk a városból és robogtunk úti célunk felé. Jó néhány kilométert megtettünk már, amikor egy hihetetlenül kátyús útszakasz következett, kb. 5 kilométeren, majd viszonylag normális minőségben folytatódott tovább és mindezt úgy, hogy le sem tértünk az útról. Drágább volt terepjárót bérelni, mint egy sima személygépkocsit, de már az első nap bebizonyosodott, hogy bőven megérte ezt választani. Még Tbilisiben, a fővárosban is vannak forglamas utakon akkor gödrök, hogy hihetetlen.

Kb. Tbilisi után 50 km-rel már kezdett szép lenni a táj és ezzel fordítottan arányosan csökkeni a hőmérséklet. Hegyek, szerpentinek következtek és a fentebb leírtakkal szemben elég jó minőségű út, csak a rengeteg kamion előzése lassította utunkat. Többször is megálltunk fényképezni, amihez jól fel kellett öltözni, mert itt már 4 fok volt a külső hőmérséklet.

Végre megérkeztünk Kazbegibe, s már csak a 2170 méter magasan fekvő Gergeti kolostort kellett megkeresni, ami az utazási irodák ajánlataiban szereplő képen a hegyek között egy szikla tetején áll. A faluban meg is találtuk az irányjelző táblát,  6,4 km-t jelezve. Egy kicsit gyanús volt az út, amelyen elindultunk, de hát arra mutatta a tábla.. Egy jó darabig olyan volt, mintha egy nyomor negyeden mennénk keresztül, rossz állapotban lévő házak között, szűk, még rosszabb minőségű úton. Hamarosan kiértünk a faluból és haladtunk tovább a szűk, köves és saras úton. Előttünk ment egy minibusz, így már nem volt kétségünk afelől,hogy jó irányba haladunk-e. Nesty szerencsére jól vette az akadályt a döcögős úton, ahol néha annyira rázkódtunk, hogy többedszerre találtam csak el a műszerfalon az ujjammal a hőmérséklet állító gombot.