Fantasztikus reggelit kaptunk: kis tálkákban mindenféle étel, zöldség, húsgolyó, lazac, tojás, zöld tea, rizs valamint leves. Most jöttem rá, amin napok óta gondolkodtam, hogy mi lehet az a zöld tengerszagú papirszerűség, amibe a sushit is csavarják, ez pedig az alga. A házigazda megmutatta, hogyan kell enni a rizzsel. Nem mondom, hogy minden izlett, de nem maradtam éhes. A lazac, amit egyébként nem szeretek, nagyon finom volt. Az algától tartózkodtam, mert az elmúlt napokban már megkóstoltam, de nem tudtam a szagától elvonatkoztatni.
A házigazda felesége reggeli után útbaigazitott, elmondott minden szükséges informácót. Azon kivül, hogy elvittek az állomásra, azt is felajánlották, hogy a poggyászmegőrző helyett hagyjuk ott náluk a csomagokat és ha visszaértünk az állomásra, hivjuk fel őket és lehozzák a cuccokat. A non plusz ultra, hogy kaptunk előre bekészitett pénzérmét is a telefonáláshoz!
A vasútállomástól indult a busz, amivel pár perc alatt a buddhista templomok és shinto szentélyek helyzinére értünk. A többi is szép volt, amiket eddig láttunk, de ezek még durvábbak, úgy értem diszesebbek, sőt már túlzottan is. Az épületek mellett óriás fenyők magasodtak. A Toshogu szentély előtt egy öt emeletes, 132 méteres pagoda áll, melyet úgy épitettek, hogy a földrengésnek és az erős szélnek is ellenálljon.
Szines hordók sorakoztak az egyik fal tövében, amilyeneket Tokióban a Meiji templomnál is láttunk.
Természetesen itt is mindenhol le kellett venni a cipőt, mielőtt a faburkolatú padlózatra léptünk, még ha az a mosdóhoz vezetett is. Rengeteg szentély található viszonylag kis területen belül, órákat el lehet tölteni a megtekintésükkel.
Nesty sajnálta, hogy nem mentünk el a 28-ik szentélyhez is – mondván, hogy most vagyunk itt – mert én az indulást forsziroztam a Chuzenji tóhoz és a Kegon vizeséshez. Szép volt a tó is, de a nagyobb látványosság a vizesés volt. A fenti kilátópontból ingyen lehetett megnézni, dij ellenében pedig lift vitt le az aljába. Innen látszott igazán, hogy milyen nagy is valójában, sőt egy másik vizesés is volt nem messze, ami fentről egyáltalán nem látszott.
Miután itt végeztünk, visszabuszoztunk a Nikko vasútállomásra, felhivtuk a háziakat és a háziúr szélsebesen ott termett a csomagokkal.
Utolsó éjszakánkat Tokióban töltjük.
Az út egy részét shinkansennel tettük meg. Érdekes volt látni, hogy amikor befutottunk a tokiói állomásra, takaritók lepték el, akik olyan sebességgel álltak neki takaritani, mintha versenyen lennének. Mindenkinek meg volt a feladata, az egyik az üléseket, a másik az asztalokat törölgette, valaki porszivózott. A Nesty múltkor felfedezte, hogy az ülések megfordithatók, és mivel visszafelé indult a járat, ezúttal meg is forditották az üléseket, hogy a menetiránynak megfelelően álljanak.
Shibuja tér este
Múltkor elfelejtettem irni, hogy itt van a Hachi kutya szobra is, aki gazdája halála után is sokáig kijárt az állomásra és várta.
11 után indultunk vissza a szállásra és a metrón még mindig rengetegen voltak, a szerelvény is 3 percenként jár, pedig hétfő este van. Tisztára úgy tűnt, mintha bulizós hétvége lenne.
Holnapi az utolsó napunk, este indulunk haza.
