Kezdőlap » Élménybeszámoló » Utazás San Franciscoba

Utazás San Franciscoba

Miután tegnap este korán lefeküdtünk, nem volt gond a keléssel, előbb ébredtünk, mint kellett volna. Gyorsan összekészülődtünk és mivel a szállásadók még aludtak, pár sorban köszöntünk el tőlük. Reggel lévén a tegnapinál is hidegebb volt, de kb. csak 1o percet kellett gyalogolni a buszmegállóig. Ott kerestük a reptérre menő busz tábláját, ahol előző nap leszálltunk, de nem találtuk. Nem volt időnk sem gondolkodni, sem aggódni, mert egy fiatalember, aki épp arra jött, megkérdezte, hogy szükségünk van-e segítségre. Gyorsan kiderült, hogy nem pont onnan indul visszafelé a busz és megmutatta a helyes megállót. Cuki, ugye, hogy kérés nélkül segített? Egyébként megérte online venni a jegyet a reptéri buszra, mert így 2o koronával kevesebbe került, mintha a helyszínen vettük volna. A reptéren ittunk egy kávét és ettünk egy croiassan-t, majd svéd zászlót kerestünk Fannikának. Amikor először szóba került, hogy jövünk újra Svédországba, megkért, hogy vegyek neki zászlót, mert a nyáron elfelejtett. Mondtam Nestynek, hogy e nélkül kizárt, hogy távozzunk. Jelentem, küldetés teljesítve.

 

 Kb. két óra múlva érkeztünk Londonba. Tényleg nagyon nagy ez a repülőtér, nagyüzemben csinálnak mindent, rengeteg az utas. Itt újra át kellett menni a biztonsági ellenőrzésen, de nem volt semmi gond, simán ment minden. Érdekes, hogy már nem csak nyomtatott papírral lehet becsekkolni, hanem e-mailben küldött QR kóddal is. A telefonon megmutatjuk a levélben küldött QR kódot, amit egy olvasó alá tesznek és kész is. 2 óránk volt a másik gép indulásáig, ami hamar eltelt a hivatalos procedúrával, szendvics evéssel, bolt nézegetéssel. Vettünk egy Daily Telegraph-ot olvasni, bár nem ez volt az eredeti szándékunk, csak adtak hozzá ingyen egy flakon vizet és így jobban megérte megvenni, mint külön 🙂 Jó vastag újság, legalább gyakorolom egy kicsit az angolt is.

A járatunk kapujához reptéri metróval jutottunk el. Kétszintes a repülőnk, mi a felső szintre foglaltunk helyet, mert itt kevesebb ülés van, mint a földszinten. Nem tudom, hány utas fér rá összesen, de ha egy sima európai járatra kb. 18o, én 5oo főre tippelek.

Sajnos nem tudtunk időben felszállni, mert először az egyik utas csomagjára kellett várni, hogy átrakják, utána pedig egy kis technikai probléma merült fel, és végül 3 óra helyett 4 órakor szálltunk fel.

Első osztály fülkéi

Már túl vagyunk a vacsorán. Meséltem Nestynek, hogy amikor a Jenniferhez mentem Bostonba, lehetett választani csirke és marhahús közül. Meg is beszéltük, hogy egy ilyet, egy olyat kérünk, de kiderült, hogy csak csirke és tészta van. Hiába, már ez sem a régi 🙂 Úgy látszik, itt is költségcsökkentés volt 🙂 Sikerült leöntenem magam, pont az ölemben, most úgy nézek ki, mint aki bepisilt 🙂

Minden ülés hátán van egy monitor, így mindenki olyan filmet néz, amilyet akar. Emlékeim szerint annak idején volt egy nagy kivetítő elöl és közben kisebb monitorok az ülések felett és mindenki azt nézte, amit vetítettek, de lehet, hogy ez légitársaság, repülőgépfajta függő is. Nem csak filmet nézni lehet , hanem zenét hallgatni, játszani, az úttal kapcsolatos információkat nézni.

Egy filmet már megnéztem, tetriszeztünk egy kicsit a Nestyvel, most pedig írom a beszámolót. Már csak 7 óra van hátra a 11-ből 🙂 Sajnos a hely az ülések között itt sem nagyobb, aludni nem lesz kényelmes. Annyi, hogy kaptunk takarót és egy kispárnát.

.

.

.

Időközben eltelt 5 óra, megnéztem még két filmet, egy olaszt és egy franciát angolul feliratozva. Mindegyik nagyon tetszett. Nem tudom mikor láttam utojára ennyi filmet 🙂 Nem aludt egyikünk sem, elég jól bírjuk eddig. Azért teljesen más reggel indulni és sokat utazni, mint Grúziába éjszaka menni, pedig az csak 3 óra volt, de sokkal fárasztóbb. Úgy néz ki, megint hoznak valami kaját, pedig még az előző nasit sem ettem meg.

Nem tudom miért, biztos van valami oka, végig Kanada felett repülünk, egy jó nagy kört leírva. Már csak 2 óra van hátra és megérkezünk San Francisco-ba!

Közeledünk az úticélhoz

A maradék 2 óra gyorsan eltelt. Összességében véve nem szenvedtem annyira, mint számítottam rá. Leszálltunk és mivel rengetegen jöttünk a géppel, sorban kellett állni az útlevél ellenőrzéshez, de elég folyamatasoan haladt a sor. Ujjlenyomatvétel, retina szkennelés történt és megkérdezte a hivatalnok, hogy hány napra jöttem és az úticélt. Pontosabban rákérdezett, hogy shopping? Hááát, nem ugranék át SF-be csak úgy shoppingolni 🙂

Nem meglepő módon, a reptéri dolgozók legalább 8o%-a bevándorló. Szerintem ez a statisztika lesz a jellemző a városban is.

Felszedtük az egy darab bőröndünket és megkerestük az autóbérlő céget. Mivel már előre ki lett fizetve, viszonylag gyorsan végeztünk itt is. Beköltöztünk az autóba és beizzítottuk a GPS-t. Jól néz ki a California rendszámtábla 🙂

Átszáguldottunk a városon, SF túlpartján, Oaklandben van a szállásunk. Az összekötő hídon az alsó szinten 5 sáv megy Oaklandbe és felette szintén ennyi az ellenkező irányba.

Oaklandbe érve megláttam egy nyitva tartó élelmiszerüzletet. 7 körül szálltunk le, de az összes procedúrával együtt mire végeztünk, ekkor már 1o óra volt. Nesty éhes volt, beszaladtunk és vettünk némi pékárut és szalámit. Innen már csak pár perc és megérkeztünk a szállásra. Michael nem csinált nagy ügyet a fogadásból, megírta, hogy  a lábtörlő alatt van a kulcs és hiába volt itthon, valószínűleg a gitározástól nem hallotta, hogy megjöttünk, ezért kénytelenek voltunk megzavarni. 5o-6o közötti agglegény köszöntött. Váltottunk néhány mondatot, megmutatta a szobánkat és jó éjt kívántunk egymásnak. A svéd és ez a lakás is kb. 45-5o m2 két szobával, kis konyhával, nappalival és fürdővel. Utóbbi igencsak felújításra szorul, nem nyúltak hozzá jó néhány évtizede. A lényeg, hogy van meleg víz a zuhanyozáshoz és puha ágy az alváshoz.

Bejegyzés felcimkézése: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .